Mióta tizennégy évvel ezelőtt anya lettem, már mindenféle anyák napját megéltem. Az első az mindenképp felejthetetlen, mint minden első. Az ovis, iskolás anyák napják is mind azok.
A mai is az lesz, bár semmi igazán különleges nem volt benne. Úgy értem, azon túl, amit amúgy is jelent, nem kerekítettünk nagy feneket köré. Kaptam ajándékot (saját kezűleg készítettet), meg virágot, és elmentünk sütizni is délután.
De azért- nem én lennék- eszembe jutott, hogy igaz, hogy az anyasággal kapcsolatban van az az örök érzés, ami akkor megérkezett, amikor az első tesztem pozitív lett, de mégis, ahogy telik az idő, mennyi minden más is társul hozzá. Mert mondhat bárki bármit, egészen más érzés egy pici újszülött anyukájának lenni, mint egy nagy, lakli kamaszé. Az, hogy az érzés sokszorozódik a gyerekeim számával még különlegesebbé teszi az egészet. Az, hogy mindnyájan másfélék, még egy kicsit hozzátesz.
Tulajdonképpen oda jutottam, hogy anyának lenni valami olyasmi, hogy az érzelmi skálán lévő összes létező érzelmet megéljük. Akár egyszerre is. De fokozatokban mindig jelen van valami.
Azért pedig soha nem tudok eléggé hálás lenni, hogy mindezt átélhetem, hogy három ilyen különleges és csodálatos fickó választott éppen engem az anyukájának. :)
:) Isten éltessen!
VálaszTörlés