A bátor(talan)ságom története

Teljesen gyanútlanul ültem idebent, tulajdonképpen pontosan ugyanitt, mint most. Csak még egy kicsit kevesebbet mutatott az óra. Már mindenki készülődött az alváshoz, még én is megígértem magamnak, hogy még azt elolvasom, amit elkezdtem, és megyek fürdeni.
A semmiből hirtelen Freddy eszeveszett ugatása tört elő. Az a fajta, amiről tudom, hogy ki kell menni, és meg kell nézni, mert vagy van itt valaki, vagy van itt valami.
Nagy bátran kimentem, és kiengedtem a kennelből. Mintha puskából lőtték volna ki, rohant a hátsó udvar ajtajához, és követelte, hogy engedjem be oda. Még nyüszített is egyet-kettőt, hogyha abból nem értettem volna meg, hogy épp döngeti a kaput mind a tizenöt kilójával, akkor fogjam már fel, de tényleg. Amúgy megértettem én a kapudöngetésből is, csak egy percre elbizonytalanodtam, hogy most akkor merjem, vagy ne merjem beengedni oda. De a kis házörző génekkel rendelkező bulldogunk nem hagyott választást. Menni akart. Azonnal. És a cél érdekében bármire hajlandó volt. Így jobbnak láttam kinyitni a kaput.
Egyenesen a cél felé rohant. És ugyan én nem követtem, mert addigra minden bátorságom elillant, de tisztes távolságból is világosan látszott, hogy megvan a valami, mert Freddy nagyon bőszen ugatta (olyan mély torokhangon, amit még nem is hallottam tőle), és az egyik mellső lábával piszkálgatta.
Kb. egy percig vacilláltam, hogy meg merjem e nézni mi az, de aztán végigfutott az agyamon, hogy- hátsó udvar lévén- akár még patkány is lehet az az izé, sarkon fordultam, és bejöttem, hogy bejelentsem Balázsnak: "Freddy fogott valamit, de én félek megnézni mi az."
A galériáról még elhangzott a kérdés, hogy "Honnan tudod?" Mire mondtam, hogy onnan, hogy látom. Ott áll fölötte, és a lábával piszkálgatja, meg ugat.
Balázs jött.. keresett lámpát, és a férfiakra jellemző bátorsággal odament, és megnézte, mit talált a mi fenevadunk. Hát mit? Egy hatalmas méretű sünit. De tényleg óriási volt. Ha nem álltam volna sokkhatás alatt, lefényképeztem volna. Egy lapátnyi sün volt, Balázs azzal mentette ki a teljesen begőzölt bulldog fiú fogságából, és vitte a kert leghátsó részébe, ahol reggelig lesz ideje elbújni.
Reméljük lesz annyi esze is, hogy legközelebb nem erre mászkál, amikor sétálni indul. Mert az tuti, hogy Freddy nagyon megjegyezte magának, és legközelebb sem fogja eltűrni, hogy itt motoszkáljon.
Amúgy a sünvadász bulldogot megdicsérgettük, és azóta az igazak álmát alussza már. :) De egészen biztos, hogy résen van.. :)