Alakul

Mire letelik a szabim, minden nagyon fontos dolgomnak a végére érek. És ez hatalmas elégedettséggel tölt el. Ma végeztem a konyha takarítással. Na nem azért tartott ennyi ideig, mert akkora hatalmas konyhám van, hanem mert ezúttal annyira nagyon alapos voltam. Minden szekrényből kipakoltam, minden polcot lemostam, minden szekrényajtó lesikáltam, és addig sikáltam, amíg hófehér nem lett. (az lett) A tűzhely kívül-belül tiszta, a hűtő is újra a régi fényében pompázik. A dekorációs plüss virágok (amik amúgy a gyerekeké, mert ők kapták az ovis ballagásaikra) ki vannak mosva, úgyhogy most nemcsak szépek, hanem illatosak is. :)
Közben ma kimostam az összes ágyneműt, a székpárnákat, a függönyöket. Megpucoltam az ablakokat, nagyon gondosan ügyelve arra, hogy az ablakkeret is újra fehér legyen, és a tél összes pora eltűnjön róla.
Eközben Balázs felújította a tél által (meg a kutyáink és gyerekeink segítségével) kicsit megtépázott kennelkerítést és kaput, hogy a tegnap beszerzett és elültetett napvirágok újra felkerülhessenek a helyükre. Összesen huszonöt tő virágot vettünk, elképzelhetetlenül sok virág lesz rajtuk. :) Már várom, mert biztos, hogy az idén is csodaszépek lesznek.
Miközben serénykedtünk, ő bent, én kint, magamban azon somolyogtam, hogy milyen kis "öregesek" lettünk. Mert itthon vagyunk szabin, tombolt ma a jóidő, és ahelyett, hogy valahova elmentünk volna csavarogni, mindketten dolgoztunk, mint a jógyerekek. Amikor a fűrész volt a kezében, kicsit még jobban mosolyra húzódott a szám, mert fűrészelni az apukák szoktak nálunk. És mire ezt végig gondoltam, rá is jöttem, hogy ja, hát igen, mert nálunk ő az apuka. :D Ebből mondjuk én arra következtetek, hogy lélekben még mindig egy kis csitri vagyok, akinek néha emlékeztetnie kell magát, hogy ezek a hatalmas méretű emberpalánták a nagyon határozott véleményeikkel azok az ő gyerekei, bármily hihetetlen is. :) Az a nagy szerencséjük amúgy ezeknek a nagyszájú-nagylábú srácoknak, hogy én lélekben még ilyen csitri vagyok. :D Különben lehet, hogy néha nagyon rosszban lennénk.
A kirakatrendezés is nagyot lendült ma előre, mert rájöttem valamire, amire eddig még nem. Úgyhogy még a végén azt is elérem, hogy pont olyan lesz, amilyet szeretnék.
Most meg még gyönyörködöm egyet a szép tiszta konyhámban, aztán lefekszem a frissen mosott illatú ágyneműmbe. :)