Apró kis semmiségek

Feltűnt, hogy nem írtam az idei Eurovíziós versenyről szinte semmit? A döntőről meg egyetlen hangot sem? Nem? No, hát akkor ha nem, akkor nyilván nem is hiányzott.
De ha feltűnt, akkor itt és most tessék nyilatkozni, mert kíváncsi vagyok rá, hogy mit gondoltok miért nem?

Egyébként meg azt akartam ma elmesélni, hogy milyen furcsa nekem látni valakit, aki sok-sok évvel idősebb nálam, és olyan alap dolgokat nem tud, mint hogy hogy kell megcímezni egy borítékot. Vagy hogy hol kell aláírni az adóbevallását. Ma volt szerencsém egy ilyen emberhez, és döbbentem vettem tudomásul a fentieket. Azon gondolkodtam, mégis hogyan él ez az ember nap mint nap? Ha nem tud elintézni önállóan semmit? Hogyan dönt el bizonyos dolgokat vajon?

Apropó, adóbevallás. Sosem csináltam még ennyit, mint az idén. A huszonötödik következik holnap reggel, és még mindig nem merem azt mondani, hogy ez már az utolsó, mert a huszadiknál is azt hittem. És nem, ne gondoljátok, hogy egyetlen fillért is kértem érte (pedig, én balga, ebből kellett volna meggazdagodnom :D). Nem is lett volna ehhez képem, mikor az esetek kilencven százalékában pontosan három percem bánta a kitöltést, a maradék tíz százalékban meg örültem, hogy meg tudtam csinálni, mert még mindig akad egy kis sütnivalóm. :)

Amúgy meg unom az esőt. Tudom, jobban tenném, ha nem unnám, mert így is, úgy is esik.. de nem tudom nem unni. Most már elég lenne a földnek is, azt hiszem. Kicsit talán sok is ez így hirtelen. Legközelebb, akik esőtáncot járnak, vagy esőért fohászkodnak, igazán megtehetnék, hogy megmondják azt is, hogy pontosan mennyi esőre is van szükség. Nem csak mindig így, hogy "Kéne már az eső....jajj, nagyon kéne már egy kiadós eső a földnek" Tessék szépen megmondani, hogy jól jönne a veteménynek, ha mondjuk két éjszaka esne egy pár mmm-nyi eső. Hátha az úgy jó lenne. (és az éjszaka is fontos, mert akkor nem zavarunk vele senkit)