Gyereknapon gyerekekről

Nem is meséltem róluk túl sokat mostanában. :D A túl sok mondjuk relatív, mert ugye mihez képest... :) De akkor most mesélek. Patrikról, akire egyre kevésbé illik a gyerek-kategória. Még akkor is, ha egyébként nekünk mindig gyerek lesz. Méretileg, gondolkodásilag néha meghazudtol egy-egy felnőttet is. Ő az, aki egyszerre idegesít a végtelenségig, és bámulom őt tátott szájjal. Nem lehet ráhúzni semmilyen skatulyát, mert amennyire lobbanékony és túlságosan igazságszerető, annyira megbízható is. Gondolkodás nélkül rá merném bízni akár egy egész hétre is a háztartást, mert biztos vagyok benne, hogy mindent pontosan ugyanúgy csinálna, ahogy megbeszéljük. Mosogatni nem mosogatna, meg a szemetet sem vinné ki, de minden másban szuperül teljesítene. :) Könnyedén eligazodik a világban, és könnyedén tesz magáévá bármilyen információt továbbra is. Keres, kutat, mindennek utána néz, ami kicsit is érdekli, képes a téma legmélyére is leásni, és minden így szerzett információt el is tárol. Bámulatos agykapacitása van, és én továbbra is hatalmas kíváncsisággal várom, mi lesz majd ebből egyszer. :) Vannak tippjeim, de még azért nem tenném meg egyik fogadóirodánál sem. Ugyanakkor szociálisan még mindig kicsit lemaradásban van, bár ez a kamaszkor épp nem is fog neki segíteni behozni a lemaradást. :) De egyszer biztosan eljön ennek is az ideje.
Erikről, aki egy óriási kisbaba, és ahogy ő maga mondta is éppen ma "ő mindig gyerek marad majd". Pontosan így van ez. Mindig gyerek lesz. Ami jó is, rossz is egyben. Jó, mert olyan őszinte naivitással tudja szemlélni a világot, amivel csak az egészen kicsi gyerekek. És rossz is, mert nagyon könnyen félrevezethető. Továbbra is bármire képes egy kis szeretetmorzsáért, és nagyon nagy szüksége van arra, hogy érezze, hogy szeretik. A legszeretetéhesebb mind közül, és ahhoz, hogy ez az éhsége csillapodjon, nem válogat az eszközökben. Ordít, toporzékol, tombol, kérlel, szépen néz, könnyezik, ami épp jön. :) Természetesen mindent nem kaphat meg, és igyekszünk terelgetni is abba az irányba, hogy elfogadja, nem mindig sikerül minden úgy, ahogy ő szeretné, és azt is tudni kell elfogadni. A tanulás továbbra is hullámzó, ott is jellemező rá, hogy akkor tud jobban teljesíteni, amikor elismerést kap. Mindegy, hogy egy plusz, vagy egy pirospont, vagy egy ötös. Ha jó, akkor a következő órára is örömmel megy. Ha nem jó, akkor világvége van. :) Amúgy rafkós is a végtelenségig, és komolyan résen kell lennünk, hogy ne dőljünk be mindennek. :) Ő az egyetlen, aki az apját egy pillanat alatt el tudja varázsolni. :)
Rolandról, aki nagyon lassan, de annál biztosabban elkezdett végre kicsit komolyodni. Nagyon oda kell figyelni, hogy az ember észrevegye az apró jeleket, de vannak, és ez biztató. Amúgy még mindig szétszórt a végtelenségig, néha táska nélkül indul az iskolába, vagy kabát nélkül jön haza. Nagyon empatikus, mindenkin látja rögtön, hogy milyen hangulata van, és azonnal alkalmazkodik hozzá. Még mindig könnyen sírva fakad, néha idegesítően könnyen is. Amikor ébren van, egy perc megállása nincs, pörög, mondja a magáét ezerrel, és veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe keveredik. Az esze vág, mint a borotva, de még nem mindig képes teljesen tudatosan kihasználni ezt. Nagyon szeret aludni, legfőképp késő estétől kora délelőttig. A reggeli ébredések katasztrofálisak nála, hétvégén képes lenne órákig az ágyban heverészni. :)

Egy élmény velük minden nap. A nehezebbek is, és persze a jobbak is. :) Annyira jó, hogy hárman háromfélék. :) Meg hogy egyáltalán vannak...