Ma ilyen orvosos napunk volt. Nem is tűnt fel, hogy sikerült egy napra szervezni Patrik tüdőszűrését (kell neki az új sulijába), és Roland kontrollját a traumatológián. Az feltűnt már a múlt héten, hogy Rolandot nem fogom tudni én visszavinni, mert semmiképp nem tudom elcserélni a mai délutános szakomat. Semmi gond.. logisztikából jók vagyunk, beszerveztük anyámat, hogy majd akkor ő visszaviszi. :)
Így is lett.
Patrikkal délelőtt megejtettük a tüdőszűrést. Ezen is túlesett. (és csak úgy mondom, neki is fizetni kellett, hiába kiskorú még, mivel negyven év alatti, így pénzért szűrik)
Rolandért háromra mentek a suliba, aztán mentek a rendelőbe. Nem mondom, hogy nem volt bűntudatom, amiért nem vagyok ott vele, mert tudom, hogy izgult miatta nagyon. De tudom, hogy mindig nem lehetek én ott, és tudtam, hogy jó kezekben van, meg mindent el is mondtam, hogy mit kel mondani, mit kell kérdezni, ilyesmi.. Alig bírtam kivárni, hogy hívhassam őket, számolgattam, vajon meddig kell várniuk, amíg túlesnek a röntgenen is. Negyed hatkor Balázs megelőzött, mert épp hívta Patrikot, aki azonnal közölte a jó hírt az apjával, hogy Roland épp akkor ért haza, alusín nélkül. :)
Úgy néz ki, hogy meggyógyult a törött ujja, bár azt mondta az orvos, hogy még nem tökéletes. Mondjuk azt nem értem, hogy akkor miért is vették le mégis ezt az izét róla, de mindegy. Még nagyon furcsa és idegen neki, nem fáj ugyan, de persze, nem meri használni, főleg, mert a lelkére kötötték, hogy vigyázzon, NEHOGY megüsse, vagy ráessen, mert azonnal eltörik újra. Ettől mondjuk úgy rendesen égnek áll a hajam, mert Roland az, aki álló helyzetből is képes elesni.. szóval nem tudom hogy vészeli majd át ezt az időszakot. De reméljük a legjobbat. Még majd egy kis szivacslabdát kell neki keresni, hogy tudja tornáztatni a kezét.
És ma azt is megtudtuk, hogy apósomnak kedden kell befeküdnie a kórházba. Na, ez para.. de én optimista vagyok, egy-kettőre túl lesz rajta, és jobb lesz, mint újkorában. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése