Címszavakban

Igazán nagy hülyeség részemről itt ülni, és várni, hogy bármi is eszembe fog jutni, vagy legalább összeáll a fejemből a cikázó gondolatkavalkád valami olyanná, ami megfogalmazható, és leírható. Nem úgy tűnik, hogy ez ma összejön. Én meg úgy vagyok ezzel, meg egy csomó minden mással is, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Attól még menni nem fog... :)
De azért címszavakban elmondom, hogy gondolkodom egy tanév végét lezáró-tanulságlevonós poszton. Többek között azért, mert majd amikor megszabadulok tőle gondolat formájában, akkor az jó lesz nekem. Másoknak meg lehet, hogy tanulság lesz, vagy csak simán jó példa arra, hogy a nem tökéletes is lehet jó. :)
Azon is gondolkodom, hogy keresni kéne egy csontkovácsot, aki megnézi a nyakamat, mert ennek a reumatológiai mizériának semmi értelme nincsen. Gyakorlatilag csak nyomják belém a fájdalomcsillapítót, de azt sem tudjuk, mi bajom is van. És nekem nincs türelmem ehhez a játékhoz most. És gyomrom sincs ennyi fájdalomcsillapítóhoz.
Meg azon is gondolkodtam ma, hogy mindjárt vége a májusnak, és milyen fura ez. Most volt január. És mindjárt eltelik egy fél év. Ijesztő ez a nagy rohanás.

De a címszavakból is elég. Főleg, mert nem is címszavak lettek végül. Mert mert ragadnak le a szemeim. :)