Ma már tényleg szabadságon voltam, a szó minden értelmében. Legalábbis ilyen tökéletesen semmin gondolkodós napom már nagyon régen nem volt. Csak takarítottam szép csendben, hatékonyan. Időről időre megcsodáltam a konyhaszekrények újfajta fehérségét, amit elértem a kitartó sikálással. :) Hát mit mondjak? Ennyire nem is nézett ki rossznak a helyzet. :D
Kivételesen nincsenek elvárásaim magammal szemben. Tudom, hogy nem fogok tudni mindent megcsinálni, amire nem került sor az első hónapokban. Valamennyire rangsoroltam magamban a fontos dolgokat, és ha azokkal megbirkózom, már elégedett leszek. De ha nem, akkor is. :) Mert amúgy meg nem is kívánhatnék magamnak soha jobb szabit.. az időjárásra egy szavam sem lehet. :) Ráadásul (el ne kiabáljam) úgy tűnik, hogy a kezdeti nehézségek után a két reumatológus által felírt gyógyszer mégiscsak jó hatással van rám. :)
Igazából egészen jó kedvem van így, hátfájás és nyakfájás nélkül. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése