Gondosan megkomponáltam magamban a mai estémet. Majdnem percre pontosan kijelöltem, hogy mennyi időm van olvasgatni a neten, mielőtt fürdeni kell mennem. Aztán körülbelül negyed órát adtam magamnak a blogolásra, mert még utána le kell főznöm kávét reggelre, megcsinálnom a reggeliket, és beprogramozni a mosógépet. Normális esetben hajnalban csinálnám a reggeliket, de most a beprogramozott mosógép miatt arra nem lesz időm. Mert az négyre le fog járni, és ki kell szednem, meg bepakolnom a második adagot. Az meg körülbelül annyi idő, amennyi arra a másik dologra kell. :) Hát így csinálom én.
Amúgy a gondosan megkomponált kotta szerint most már az ágyban lennék. De persze megint elkövettem azt a hibát, hogy olvastam a kádban. És hát igen.. az meg nem olyan, hogy egy oldalt olvasok, és kész. Háromszor ígértem meg magamnak, hogy már csak ezt az egy oldalt, és utána kiszállok, aztán észrevétlenül lapoztam többször is, mire megint észbe kaptam. :D
Ez a napos idő egyébként csodálatos. Végre már, hogy ilyen. Jó hatással van rám, a napvirágok minden nap úgy várnak haza, hogy szépen ki vannak nyílva. :) És még az sem zavar annyira, hogy újra el kellett kezdenem a fájdalomcsillapítót a nyakamra, és az kissé leszedál megint.
És ma rájöttem, hogy alig hordok színeket. Úgy tetszenek másokon ezek a színes gatyák. De nem tudom, hogy magamon hogy tetszene. És azt sem, hogy van e türelmem próbálni most ilyesmit.
Ez a színtelenség rám is nagyon jellemző, elmélkedtem már ezen én is, annyira jó lenne frissíteni, mintás holmikat beszerezni... Csak tudnám, miért nem azokért nyúlik sose a kezem... :D
VálaszTörlés