Amikor ilyen feszített tempójú munkánk van, akkor sokkal fokozottabban jelentkezik bennünk minden nap pár percre az az igény, hogy álljunk meg tíz percre, és ne csináljunk mást, csak beszéljünk. Lehet, hogy nem a leghelyesebb viselkedés tőlem, lévén én lennék közülünk a leginkább felelősségre vonható, de én ezt támogatom. Sőt, amikor magamon érzem, és másokon meg látom a kezdeti zombulás tüneteit, akkor én magam kezdeményezem. És akkor megállunk, és beszélünk.
Tegnapelőtt szóba kerültek a neveink. És milyen érdekes.. kivétel nélkül mindannyian azt mondtuk, hogy nem szeretjük a nevünket. Van közülünk, aki csak a keresztnevével nincs kibékülve, és van, aki a vezetéknevével. És olyan is, aki egyikkel sem. :) Ti szeretitek a neveteket?
Tegnap szóba kerültek a gyerekek. És hogy például nem tudják elképzelni, hogy három gyerekre lehet úgy egyformán figyelni, és egyformán szeretni, mint ahogy neki(k) megy ez eggyel. És könnybe lábadt a kolléganőm szeme, amikor azt mondtam erre, hogy lehet hogy nem lehet egyformán, de mindegyikről tudom, hogy épp mi is jár a fejében. Ismerem a mosolyaikat, a sírásaikat, és lassan kiismerem a kamaszkori dühös-csalódott fújtatásokat is. :)
Ma főztünk, és sütöttünk. Sonkát és muffint. :)
Amikor letelik ez a beszélgetős pár perc, akkor pedig kicsit felélénkülve, feltöltődve megy újra mindenki a maga dolgára.
És ezekben a pár percekben az a tök jó, hogy mindig spontán alakulnak úgy, ahogy. :)
De jó ez, Dius! Mennyivel jobb így dolgozni! Ilyen légkörben.
VálaszTörlésNév. A keresztnevem gyerekkoromban utáltam, mert a városunkban még egy lánynak volt rajtam kívül és mindenki a nevemmel jött, hogy jaj, de szép, meg nyúzták az arcomat közben... :D Aztán később, mikor megtudtam, mit jelent, teljesen azonosulni tudtam vele, és nagyon örülök neki. Szeretem. A vezetéknevem: én felvettem a férjemét, ami azóta már az enyém is lett, és ettől még jobb.
Szerintem is kellenek ezek a tízpercek, már csak azért is, mert minden tízperccel közelebb kerülsz azokhoz az emberekhez, akikkel nap, mit nap együtt dolgozol, és fontos, hogy ne csak munkatársként, hanem emberként is ismerd őket, úgy sokkal könnyebb minden, még a reggeli elindulás is :)
VálaszTörlésÉn nagyon szeretem a nevem, és büszke vagyok rá, igaz borzasztó hosszú, így pl. nyomtatványokon soha nincs elég hely, hogy kiírjam, de nem érdekel, ez az enyém, én kaptam és választottam (ezt a arra értem, hogy a férjemét is felvettem), nem tudnék más lenni.