Az jutott ma eszembe, miközben szó szerint szembedicsértek (ami kellőképp zavarba hozott), hogy vajon van e olyan, hogy valaki elégedett azzal, amit és ahogy csinál? Vagy az az alapvető fejlődési "kényszer" sosem hagy minket nyugton? Mert én azon kaptam magam, hogy miközben már kellő magabiztossággal végzem a napi dolgaimat, azért el-elkap a vágy, hogy de jó lenne ezt is tudni, vagy de jó lenne, ha most engem küldenének arra a tanfolyamra. :) Pedig alapvetően épp elég, amit épp csinálok, néha kicsit sok is a jóból, főleg, ha melléteszem az itthoni dolgokat. És mégis... :D Nem nagyon értem, hacsak tényleg nem az a mozgatórugója az egésznek, hogy valahogy örökös kényszert érzünk arra, hogy még többet tudjunk, még többek legyünk.Bár (és vigyázat, most nagyképű leszek) ennél több nem leszek már, még akkor sem, ha még ezerféle dolgot tanulok meg. Változás biztosan lesz még bennem, mert tudjuk, hogy csak a változás az, ami állandó. :) De azért remélem kevesebb sem leszek. :)
És miközben ezeket így önmagammal kapcsolatban végiggondoltam, eszembe jutott Erik is. Mert gyerekként valami ilyesmi voltam, mint ő. Ami a tanulást, és az önszorgalmat illeti. Aztán, amikor a középiskolában először tanultam olyat, ami nagyon érdekelt (ó, azok a könyvvitel órák), akkor valami megváltozott. És mára eljutottam odáig, hogy nem csak szeretem amit csinálok, emiatt aztán szívesen is csinálom, de szívesen tanulnék is még annak érdekében, hogy jobban csináljam. Talán Neki is csak ez hiányzik ahhoz, hogy szárnyra kapjon. :)
Szerintem az ennél több legyek ebben az összefüggésben azt jelenti, tött tudásban, ismeretben, szakmailag. Egyébbként ne hidd, hogy ez általános belső érzés, késztetés. Sok embert ismerek, aki húsz éve ugyanazt csinálja, morog, ha valami újat kell tanulni, elvből elutasít mindent, ami más és kívánna tőle egy csöppnyi aktivitást.
VálaszTörlésNagyon sok ilyen gyereket ismerek, és ez pont abból fakad, hogy a mi iskolarendszerünk, csupa egyforma gyereket szeretne, aki mind jó magaviseletű és jó matekos. Szerencsére azért a nem ilyne gyerekek is megtalálják majd egyszer azt, amit szeretnek, csak kár hogy nem már az általános iskolában. fejlődni és újat tanulni pedig mindig jó és a legjobb az, ha tényleg szeretheted a munkád, nem csak csinálod, ez ajándék, örülni kell neki nagyon! Könyvvitel- belehalnék! :D
VálaszTörlésSW, én is sok ilyet ismerek.. és voltam már én is ilyen periódusban is. Azért ez a mostani sokkal jobb. :)
VálaszTörlésMesélő, igen, nagyon sok ilyen típusú gyerek van. Reméljük, hogy egyszer mégis eljut odáig az oktatásrendszer, hogy figyelembe vesz ilyesmiket is. :) A könyvvitel nem olyan ördögtől való.. sőt, fantasztikus, ahogy a sok-sok mindenféle számból végül összeáll valami kerek egész. :)