Négynapos

Annyira nem szívem csücskei ezek a négynapos ünnepek. Régen azért nem voltak, mert utáltam, hogy le kell dolgozni, és mindig azt gondoltam, hogy mi értelme van akkor ennek az egésznek? Amit egyik héten megnyerünk, azt a következőben elbukjuk. Régen is úgy volt, hogy aki olyan programot szervezett magának az ünnepek körül, ami utazással járt, az vett ki egy nap szabit, és kész.
Most meg, amikor tulajdonképpen a négynapos ünnep nálam nem is játszik, még inkább utálom. Mert az egy dolog, hogy dolgozunk pénteken is. Ez nem zavar. De azért az nem olyan mókás, hogy minden ilyen hétvége előtt túlórázunk napokat. :) Mondjuk de, most, hogy belegondolok, azért mókás, mert a harmadik közel tízórásra sikeredett műszak végén már úgyis csak röhögünk kínunkban magunkon is, és egymáson is. :)
De most annyira nem érdekel ez az egész négy napos mizéria. Megyek pénteken is, semmi gond... kárpótolni fogom magam majd a jövő héten. Amikor meg nem megyek. És bepótolom a húsvétkor elmaradt dolgokat, ablakot pucolok, függönyt mosok, ágyneműt mosok, szekrényt pakolok, ilyesmi. :)
Jó lesz. :)