Az újjászületés napja

Amit nevezhetnénk a kilométerek napjának is, merthogy ma csavarogtunk. Elmentünk, és megnéztük egészen közelről a még épülő új Fradi-stadiont (fantasztikus lesz). Aztán megebédeltünk a Burger Kingben. Tudom, hogy nektek, budapesti olvasóknak esetleg megmosolyogtató lesz, de egészen különleges élmény úgy ebédelni, hogy közben mellettünk megy a villamos. :D Ilyenben még nem volt részünk. :)
Ezután célba vettük a budakeszi Vadasparkot, ahol már jártunk párszor, de tavaly például biztosan nem, úgyhogy ideje volt újra megnézni. Viszonylag gyorsan körbejártunk, a kilátót nem vállaltuk be, gondolom Balázs leginkább miattam, mert látta, hogy a kevésbé meredek kaptatón is nehezemre esett felmenni. :) És itt még nem ért véget a kirándulás, mert elmentünk még Telkibe, ahol teljesült Patrik kívánsága és megnézhette a Válogatott ezdőközpontját (van neki valami hivatalos neve, de nem jut eszembe). Na, hát az is egy külön csoda.. :)
És még ezek után elugrottunk az Üvegtigrishez is egy kis nézelődésre, és csak mindezek után indultunk haza. Itthon megnéztük az Aréna nyitóünnepségét és a nyitómérkőzést a tévében. :) Hallottuk (és láttuk is) a repülőt, ami hozta a labdát, majd hallottuk nem is olyan régen a tüzijátékot is. :)
Tökéletes nap volt.
Vagyis lett volna. Ha nem lett volna egy kis közjáték még délelőtt. A húgom és a fiaim között. Akik háromnegyed tízkor még korán mentek locsolni. Közölte velük, menjenek vissza húsz perc múlva. Mi addigra már úton voltunk. Így a locsolkodás elmaradt. Ami önmagában nem lett volna egetrengető dolog szerintem. A fiúk nem is akartak visszamenni, mert sértette őket ez a fajta elküldés. Én- bevallom- eleinte nem értettem velük egyet, és a kompromisszumképes énem afelé hajlott, hogy majd ha hazajövünk, akkor még átmennek. De Patrik azt mondta, szó sem lehet róla, amikor akartak, nem mehettek, délután meg már nem illik. Balázs kiállt mellettük,és érvek egész hosszú sorát sorakoztatta fel az ő igazuk mellett. Végül már én is csak legyintettem, de a szívem mélyén nem voltam meggyőzve.
Egészen addig, amíg anyám be nem szólt Rolandnak a történtek miatt. Aztán a húgom megkérdezte a két nagyobbat, hogy miért nem mentek vissza. Itt még csak a vérnyomásom emelkedett.. De amikor anyám jött, és nemes egyszerűséggel áthozta az unokahúgomat, hogy odaadja a fiúknak a papír tojást, amivel annyit dolgozott (itt kellene hozzá hallani a gúnyos hangsúlyt, ahogy ez elő lett adva), akkor megértettem Balázs összes érvét. Mert ez az egész nem a locsolásról szólt. Még csak nem is a fiaimról, ahogy én balga hittem. Pusztán csak róluk. Mert ők másképp képzelték. És hogy jön bárki is ahhoz, hogy beleköpjön a levesükbe?
Szóval ez az egész egy kicsit beárnyékolta az egész napot. De majd megtanulom ezt is másképp kezelni.