Mifelénk...

Gondoltam elmesélem, miféle kívánságok dúlnak mifelénk. Semmi újdonsággal nem fogok szolgálni, mert éppenséggel komoly fociláz dúl mifelénk.
Van, aki még mindig azért a bizonyos sálért nyaggat, hogy keressem már meg. (szerintem olyan atombiztos helyre tettem, hogy nem is tuti, hogy előkerül még ebben az életemben)
Ugyanez a személy kapuskesztyűt is szeretne.
Egy másik személy stoplis cipőt akart ma venni.
A harmadik személy egyelőre még simán összetekeri a zöld-fehér csíkos pólóját, és pont úgy drukkol vele, ahogy azt látta a youtube-on.
Na és aztán van ez a mezkérdés.
Mert az kéne. Jelen felállás szerint legalább három. De inkább négy, mert azt azért eléggé utálnám, ha nekik lenne, nekem meg nem. (és micsoda diszkriminatív dolog az, hogy nincs ennek a meznek nőiesített változata is? :D) És a sál. Meg a tapsrúd. És jegy az összes meccsre. :D
Hát ilyen az, amikor az ember egy csomó focirajongóval osztja meg az otthonát. :) Amúgy jó ám. :)
(és majd most jön a vb, amikor mindenkinek lesz egy kedvenc válogatottja, és mindenki szeretne majd egy kedvences izébigyót :D)*

Mindemellett én épp nem látok ki a fejemből a náthától. Hogy honnan jött ez most, fogalmam sincs, mert nem emlékszem rá, hogy megfáztam volna. Mondjuk attól még azért előfordulhatott a múlt heti szeles időjárásban. Meg valami halvány emlékem van arról is, hogy valaki frankón telibeköhögött a múlt héten egy bevásárlás közben. Ha ő fertőzött meg, akkor a legjobbakat kívánom neki. :) Már szedem a coldrexet, és bőszen használom a négyrétegű papírzsebkendőt, meg az orrspray-t. Mielőbb búcsút szeretnék inteni a náthának, mert nagyon utálom. Főleg ezt az orrcsikizős-szemkönnyezős-ezret tüsszögős változatot.

*De mint az köztudott, a foci az a játék, amit huszonketten játszanak, és mindig a németek nyernek. :P