Örömpéntek, büszkepéntek

A mai esős-szürke napot választotta egy kicsi fiú, hogy végre megszülessen. Így lett az én Erika barátnőmből mától kétfiús anyuka, Bencéből nagytesó, és így lett Évából is immár négyfiús nagymama. :) Szívből gratulálok nekik, és kívánom, hogy legyen részük mindenféle földi jóban közös életük során. Isten hozott, Ádám!

És a mai esős-szürke péntek volt a határideje annak is, hogy kiértesítsék a jelenleg még nyolcadikos tanulókat a felvételijük sikerességéről. Egész héten vártuk a levelet, de nem érkezett meg. Még ma sem. Így aztán, amikor hazaértünk, akkor egy kis tipródás után úgy döntöttünk, hogy akkor telefonálunk a suliba, hogy mi is van. Egész pontosan Balázs a kezembe nyomta a telefont, hogy hívjad őket. A két vonalas számuk néma volt, de találtunk egy mobilszámot is,és hát akkor már miért ne hívjam azt is alapon, hívtam. Ez csörgött, és a második csörgés után fel is vette az Igazgató úr. Bemutatkoztam, elmondtam, hogy miért keresem. Mondta, hogy hát persze, hogy nem érkezett meg, mert ma landolt a postán a levél. Hétfőn, vagy kedden itt lesz. De ha már vonalban vagyok, akkor mondjam csak a nevét, megnézi a felvételi jegyzékben, hogy biztosan felvették e. (azon már túl voltunk addigra, hogy nem volt az elutasítottak között, hanem a második helyen volt a felvettek között az ideiglenes listán). Hallottam a papírzörgést a háttérben, majd így szólt. "Első helyen vettük fel. És nagyon nagy örömmel és kíváncsisággal várjuk őt. Remélem, hogy a közös munkában örömünket leljük majd mindannyian." Itt minden szürkeség és szakadó eső ellenére azért egy pillanatra kisütött a nap. Megköszöntem a segítségét, és aztán be is fejeztük a beszélgetést, bár előtte ő még kellemes hétvégét kívánt.
Szóval akkor talán világos is a fentiekből, hogy miért ide megy végül, és nem választottunk neki egy távolabbi, nevesebb, híresebb, esetleg erősebb gimnáziumot. (az erősségéről nem tudhatunk semmit, lévén most indul majd először) Éppen ezért az emberségért, amit most is tapasztaltam. Hogy péntek délután fél négykor nem lerázni akart az iskola igazgatója (pedig gondolom ő is készül haza, lévén többszáz kilométerre van a családjától), hanem segítőkészen, kedvesen adott információt. Azt gondolom (és majd a gyakorlat remélhetőleg igazolni fogja a gondolataimat), hogy ahol ilyen az igazgató, ott ilyen mindenki, mert ez az alap, amit elvárnak egymástól. :) És ez úgy kell a mai oktatásba, mint egy falat kenyér. Örülök neki nagyon.
És hát.. erre az első helyen felvett gyerekemre meg irtó büszke vagyok. :)