Nem tudom, de nézve a részvételi arányt, én nem vagyok elégedett. Mert nem értem, hogy lehet az, hogy valaki nem megy el? Majdnem csak az egyetlen dolog, amiben megkérdezik a véleményünket, ráadásul a saját sorsunkról van szó. Komolyan van negyven százaléknyi ember, akit ez nem érdekel? Nem értem.
Néztük ma a Híradót, és én könnyes szemmel hallgattam az arról szóló hírt, hogy Erdélyben az emberek ünneplőbe öltözve mentek szavazni. Ünneplőbe, érted? Mert nekik ez erről szólt. Ünnepelték, hogy elmondhatják a véleményüket. És erről kéne ennek amúgy is szólnia szerintem. Nem pedig azért nem elmenni, mert "úgysem lesz jobb". Vagy mert "úgyis mind egyforma". Addig, amíg mi így állunk hozzá, valószínűsítem, hogy így is lesz.
Mi a gyerekeinkkel mentünk szavazni. Akik büszkén jöttek velünk, és egyébként is alig várják, hogy majd ők is önállóan véleményt nyilvánítsanak. De a szavazólapokat most is ők dobták be az urnába. :)
Remélem Ti is sokan büszkék vagytok rá, hogy elmentetek, részt vettetek, és véleményt nyilvánítottatok... teljesen függetlenül attól, hogy épp úgy alakult e, ahogy Ti szerettétek volna. :)
Én büszkén mentem, bár az a majd 40% sok...jó lett volna, ha ők is elmennek...
VálaszTörlésÉn sem értem az alacsony részvételi arányt, bár valahol őket is meg tudom érteni. Gondolom, elegük van. Nekem is. Engem viszont ez sarkallt szavazásra.
VálaszTörlésJaj, és a napirajzot én is majdnem megosztottam, csak egy másik képet, mert az pont olyan, mintha a mi választókörünkről rajzolta volna Grafitember.
VálaszTörlésDetto...
VálaszTörlésAnnyira egyetértek, Dius!!! Négyévente egyszer félóra, kb. ennyit kéne szánnia mindenkinek arra, hogy az ország sorsának irányításába a maga módján beleszóljon. Nem értem, hogy miért nem mentek el. A nem érdekel, meg "úgyis ez meg az lesz" hozzáállás nem magyaráz meg semmit. És a kijött eredményen sem morgolódhat senki, aki nem ment el szavazni!!!!
VálaszTörlésMi is voltunk. Gyerekestül. :) Mi is azért, hogy lássák: ez erkölcsi kötelességünk és elemi érdekünk, hogy elmenjünk szavazni!
Puszi
Mi is voltunk, ünneplőben. Mindig ünneplőben. A szívem viszont nem ünnepel egyáltalán. A végeredményt sejtettem, csak demokráciát szerettem volna. Még pár nap, amig kiheverem az biztos :) Én már csak ilyen lelkületű vagyok.:)
VálaszTörlésDius! Nem szoktam kommentelni, most megteszem ismeretlenül. Én megértem azokat akik nem szavaztak. Én is utolsó pillanatban döntöttem. Nem akartam menni, mert egyik pártra sem tudtam volna nyugodt szívvel szavazni. Érdekel az ország sorsa, a saját sorsom, gyermekeimé. De nem látok jó megoldást. Sokat foglalkozok poltikával, pedig úgy érzem jobb lenne lesz.rni, már elnézést a kifejezésért, nem tartozik az alap szókincsem közzé. Annyira siralmas az egész ami itt folyik már nagyon régen. Végül elmentem, mert úgy voltam vele jó megoldást nem látok, de kisebb rosszat igen. Tudtam, hogy értelme nem sok van, de rászántam azt a félórát hátha. Tisztább így a lelkiismeretem, de én ilyen vagyok, viszont megértem azt aki nem ment el. Az én álláspontom szerint (mert elfogadom, ha nem is értem a másik verziót) még így is föld és ég a két csapat. Ezért mentem el végül. (a harmadikról nem is akarok szót ejteni, bár ez egyre lehetetlenebb.. számomra érthetetlen). Amire ki akarok lyukadni végre, hogy bár én így látom, megértem azt akinek már az összesből, úgy ahogy vannak elegük van. Mert sokan vannak így és igazuk is van.
VálaszTörlésÉn ebben látom a 40% titkát, ezt tapasztaltam a környezetemben, ezért írtam, politizálni nem szerettem volna amúgy itt.
A blogodat pedig szeretem és olvasom:)
Dius lehet, hogy nem mentek el elegen szavazni, hogy sok az érdektelen és csalódott ember, aki nem érti azt sem, hogy azzal is szavaz ha nem szavaz. Szép, hogy Erdélyben megadják a módját, de azt akkor sem értem, hogy miért szavaz ide az, aki nem él itt, nem élt itt és nem is akar itt élni. Nem itt dolgozik, nem itt fizet adót és nem itt tanul a gyereke nem ingyen a felsőoktatásban. Miért mondja meg ő, hogy ki legyen itt a miniszterelnök, hogy milyen párt kormányozzon? Nekem eszembe sem jutna átszavazni se Szerbiába, se Romániába sem sehová, ha nem élnék abban az országban ... És nem azért mert haragszom a határon túli magyarokra, vagy mert nem tartom őket magyaroknak, hanem mert nem értem, hogy valaki miért szavaz mások sorsáról? És igen szavaztunk mi is gyerekestől.
VálaszTörlésMesélő! Egyetértünk.
VálaszTörlésKöszi, hogy ilyen sokan reagáltatok. Nagyjából azért egyetértünk, úgy tűnik nekem, még ha nem is teljesen. De ettől szép és kerek a világ. :)
VálaszTörlésÉn is el tudom fogadni, hogy akik nem mentek, így döntöttek. Érteni nem értem, de nem is kell ezt nekem érteni. Az tény, hogy most úgy érzem, ezeknek az embereknek nincs semmi joguk köpködni és fröcsögni sem akármi történik is majd a következő választásokig.
Mesélő, én nem tudok erről nyilatkozni, hogy szavaznék e, ha ott élnék, mert sosem voltam ilyen helyzetben. Azt gondolom, ők csak éltek a jogukkal, amit kaptak, és senkivel sem akartak itt kiszúrni, vagy épp dönteni a mi sorsunkról (még akkor is, ha tulajdonképpen ez is megtörténhet).
Esetleg valaki szavazott közületek kedves erdélyi, felvidéki olvasóim?
Dora, nagyon örülök neki, hogy megszólaltál. :) És köszönöm, hogy olvasol, azt meg főleg, hogy azt írtad, szereted a blogomat. :) Lehet, hogy én örök optimista vagyok, de akkor sem éreztem igazán kilátástalannal és reménytelennek a sorsunkat, amikor fizetés után, és túl a csekkeken gyakorlatilag nem is nagyon volt már mit beosztanunk. Azt gondolom, az emberek legnagyobb baja nem az, hogy nem tudják kire kéne szavazni, hanem hogy saját magukban sem bíznak már. :)
Hogy kedves vagyok -e számodra, eddig talán sejtettem, vagy bíztam benne :), mindenképpen erdélyi vagyok és olvasód:)
VálaszTörlésÉs éltünk jogunkkal...
Akit ez bánt, gondoljon arra, hogy csepp a tengerben, néhány csepp, nem sok.
Hosszasan lehetne beszélgetni arról, hogy milyen is úgy élni határon túl magyarként, hogy nem mi mentünk el a hazából, hanem minket gomboltak onnan le...nem tudjátok, s nem is fogjátok tudni.
Nem mi döntöttük el a haza sorsát, ettől nem kell félni.
Talán mégiscsak jól van így a többségnek, még ha nem is nyilatkoznak- mert láttam, felmerült a kérdés, miért nem szólal meg a másik tábor is, mindig csak az elégedetlenek beszélnek, szólnak...
Tény, hogy adva volt a lehetőség, s aki akarta vagy tehette , élt vele.
Amit mi látunk innen: Magyarország szép, egyre szebb, mi áhítozva figyeljük, és büszkék vagyunk rá...
És még sok minden, amibe nem mehetek bele.
Attól még szeretettel olvaslak mindannyiatokat.
Tudod Júlia ez a baj, hogy ti ezt látjátok, mert ha benne élnél nem ezt látnád és hát a büszkeségünk egyre kisebb, a baj meg egyre nagyobb. Ezt ti nem láthatjátok mert a külcsín és a belbecs köszönő viszonyban sincsenek egymással.
VálaszTörlésKedves Mesélő! Van szerencsére még ebben az országban egy pár (millió) ember, aki szintén úgy látja, hogy jó irányba mennek a dolgok.
VálaszTörlésAzt meg nagyon sajnálom, hogy ilyen gondolat még fel tud merülni valakiben Magyarországon, vajh miért szavazhatnak a határon túli MAGYAROK az országgyűlési választásokon....
:(
VálaszTörlésKedves Dius! Most akadtam a blogodra és nagyon tetszik. Ez a bejegyzés különösképpen!
VálaszTörlésNem vagyok nagy kommentelő, de néha úgy érzem, muszáj.
A határon túli magyarokkal kapcsolatban egy kis szösszenetet szeretnék megosztani minden olvasóval. Erdélyben jártunk tavaly. Én még sohasem voltam ott, legfeljebb tankönyvekből ismertem Erdélyt, hiszen jelentősége van a magyar történelemben, akár szimbolikusan is. Amikor elindult velünk a vonat a budapesti pályaudvarról, ráeszméltem, hogy megloptak. Hogy ki, hogyan és mikor, nem tudom, egy biztos volt, nincs meg a pénztárcám. Jól kidühöngtem magam, alig bírtam elcsitulni és csak azt hajtogattam, hogy az ember tényleg az ember farkasa, ez nem vitás. Kiértünk Erdélybe és még a nap is kisütött. Népviseletbe öltözött fiatalok és idősek, könnyes szemmel, a kezünket csókolgatták, öleltek minket, hadd érezzék a haza illatát rajtunk. Alig akartak elengedni minket (egy szervezett út delegációjaként érkeztünk). Azok a magyarok, akik engem a pályaudvaron megloptak, sehol sem voltak azoktól az emberektől, akik ismeretlenül öleltek miket szívük minden szeretetével. Tudod, a tolvaj vasárnap szavazott. Egyikre vagy másikra, oly mindegy. Vajon ő is adót fizet, ahogy én? Vajon ő is dolgozik, ahogy én? Vajon tiszteletben tartja a magyar jogszabályokat, ahogy én? Vajon a magyar felsőoktatásban vesz részt, hogy aztán gyarapítsa a magyar munkaerőpiac versenyképes kínálatát? Az a párszáz népviseletbe öltözött, tiszta szívű magyar. Ők igen, ők joggal szavaztak ide. Nem érdekel, hogy hova fizet adót. Megölelt engem, általam meg a hazáját. Ha egy cseppnyi átjönne ebből az életérzésből a határon túlról, tudnánk másképp szemlélni az egész helyzetet. Nem tudjuk! Biztos, hogy a centralizált gépezet hibája mindez? Biztos?
Dius! Tetszik a blogod, rendszeres olvasód maradok :)
Molly
Júlia, afelől sose legyen kétséged, hogy kedves vagy e. :) Köszönöm, hogy megosztottad velünk a csodaszép gondolataidat, amik haza szólnak. :) És köszönöm, hogy megtiszteltetek bennünket a szavazatotokkal is. :)
VálaszTörlésMesélő, én sem érzem ilyen nagyon reménytelennek a helyzetet, mint ahogy Te. Van gödör, mint ahogy volt is mindig, és lesz is még elég sokáig, de mégis.. annyi szépség vesz minket körül, hogy emiatt mindig érdemes tovább és tovább csinálni. :)
Molly, köszönöm a kedves szavaidat. A legnagyobb fiam is volt egyszer Erdélyben, a testvérvárosunkban (Réty) táborozni. Ő is ilyen élményekkel gazdagodott, mint Te. (csak a pozitívakkal szerencsére) Ő is visszavágyik azóta is, és én is nagyon szeretnék egyszer eljutni oda. :) Várlak szeretettel mindig. :)