Ma olvastam egy cikket egy futónőről, aki vasárnap lefutotta a maratont. Már maga ez a tény is csodálatra méltó, mert fejben én is sportolok újabban, de nem merek semmibe sem belefogni a térdeim miatt. Simán csak a hétköznapi "használattól" is fájnak, egy-egy leguggolás néha kínok között sikerül csak. Tudom, tudom, el kéne mennem megnézetni, amíg még nem késő, főleg, mert az internet szerint a porckopás összes tünete tökéletesen illik rám. Mondjuk mérges is vagyok az internetre, mert azt is írta, hogy az ötvenéves nők betegsége. Hát köszi. :D Még harminchat sem vagyok, nemhogy ötven. És igen, persze, épp ezért a harminchat sem vagyokért kéne minél hamarabb megnézetnem.
Na de nem is ez a lényeg. Hanem a cikkben szereplő nő. Akinek az arcáról valami sugárzott. Azt nem tudom, hogy a futástól e, vagy amúgy is ilyen szerencsés, de bakker, sehol semmi ránc nem látszik rajta, kisimult, és látszik minden apró vonásán, hogy boldog és elégedett.
Úgy szeretnék ilyen arcot. Nem is a ráncaimmal van baj szerintem. Hanem úgy az egésszel. Mert nem sugárzik róla más, csak a mérhetetlen fáradtság, a sok-sok gondolkodás a hogyanokról, a miértekről, és a hogyan továbbokról. Pedig amúgy meg nem vagyok sem csüggedt, sem életunt. Mosolygok, pörgök, csinálom, amit kell. Aztán itthon ledőlök a kanapéra, és úgy egy órát szundikálok.. bár közben háromszor kérdeztek a gyerekek ezt-azt, és válaszoltam is. A karikák a szemem alatt valamelyest enyhültek ettől, és nincs ott az a fekete csík sem, ami amúgy tök jól megy a hajam színéhez. :)
Ez a nő nem megy ki a fejemből. Akarok valamit, amitől én is tudok így sugárzani. Mindegy mit. Bármit.
Ki kell találnom hogy mi ez.
A csupa négyes dolgot pedig figyeljétek. Aki pedig látja, örökítse meg nekem egy sreenshot formájában. Várom a pinterpontdianakukacmailboxponthu email címre. :)
Mielőtt elkezdtem futni, a térdem iszonyatosan ropogott. Az arcom beesett volt és olyan...semmilyen. Örökké fáztam, sokszor volt rossz a közérzetem. Fáradtnak, álmosnak éreztem magam már este 7-kor. Mióta futok nem fáj a térdem, az arcom komolyan kisimult, képes vagyok minusz fokban egy rövid ujjúban kint lenni a hidegben, 16 fokos szobában is aludni és úgy általában minden sokkal jobb, pozitívabb. Futás után pörgök azonnal, nekiállok este 8-kor is főzni, sütni, este 11-12ig is simán fent vagyok. A futás komoly gyógyír testnek és léleknek, rettenetesen rálehet kattanni. Én a helyedben elmennék megnézetni a térdem és tuti hogy kis lépésekkel elkezdenék magamra időt szakítani sport terén. Kezdetben séta, majd gyors gyaloglás és aztán kocogás, futás....Konzultálnék dokival, komolyan mondom Dius, jót tenne.
VálaszTörlésEgyébként Lubics Szilviről írtál? Ha nem, akkor róla érdemes cikket olvasni. Inspiráló.
VálaszTörlésAmióta szedem a glükozamid szulfátot a térdemre azóta nem fáj, ez Juta vites és nem is drága. Mindennap futok, vagy tornázok, a torna keményebb mint a futás és még jobban igénybe veszi a térdemet, de bírom, ha nem mozgok jobban fáj mindenem és idegbeteg vagyok. Engem a nbapi min. 30 perc aktív ozgás tart életben, heti egy lazulós napom van, de akkor mindig roszabbul alszok, csak elkjezdeni nehéz Dius, meg utána meglenni nélküle:)
VálaszTörléscsatlakozom az előttem szólókhoz. A rendszeres mozgás javítana a közérzeteden, az erőnléteden, és a térded sem fog fájni, ha a gyakorlatokat jó testtartásban jól csinálod. A futás tényleg jó! csak kezd el, kis távokat, kényelmes tempóban, és meglátod rákapsz! Vidd magaddal a fiúkat is lelkesítőnek :)
VálaszTörlésFontolóra veszem a jó tanácsokat. :) Köszönöm.
VálaszTörlésKovtama, nem róla szólt a cikk. Valamilyen Orsi. Az az érdekes, hogy nagyon régen olvastam a blogját is ennek az Orsinak (akkor még nem futott).