12

Hogy micsoda? Az nem létezik.. hiszen itt van bennem minden pillanat, mintha csak tegnap lett volna. Minden percre emlékszem abból a napból. Ahogy arra ébredtem, hogy folyik a magzatvíz. És ahogy el kellett köszönnöm Patriktól, akitől addig még sosem voltam távol egyetlen napot sem. Meg hogy a kórházban mennyire idegesített, hogy nem fáj eléggé. Folyton csak azzal voltam elfoglalva, hogy "jobban kéne fájnia". Még ma is látom magam előtt a szülőszoba zsúfoltságát, és hogy mennyire irigyeltem mindenkit, aki hamarabb megszült, mint én. Akkor már én is nagyon akartam látni Őt. És édes-keserű emlék az a pillanat, amikor ez megtörtént. Mert olyan gyönyörű, formás és tökéletes baba volt, de olyan ijesztően lila, hogy talán az érte érzett örökös aggodalom is innen, ebből a pillanatból született. Örök fájdalom marad, hogy neki így kellett érkeznie, fájdalmasan, törött kulcscsonttal (törött szárnyú kismadár ő azóta is), és még el is vitték tőlem, majdnem egy egész hétre.
A hazaérkezés napja is élénken él bennem. És az azután következő hetek-hónapok. Mert olyan kis rendes kisbaba volt ő, akinek hangját sem nagyon hallottuk (ezt azóta bepótolta).
Minden kis botlás, és minden csínytevés itt van az emlékeim között ugyanúgy, mint az összes öröme, a kacagása, az a kis vidám szeme.
Tudom, sok mindent rosszul csinálok vele kapcsolatban, mert nagyon szeretném őt igazán, felhőtlenül boldognak látni. Kicsit lehetnék vele szigorúbb, és következetesebb, ami minden bizonnyal a javát szolgálná amúgy. Csakhogy ez nem mindig megy. Mert ott van előttem minden szomorúbb napján a kép az inkubátorból, leragasztott szemekkel, branüllel a fejében. És kész... máris elvesztem.

Ma 12 éves lett. Gyermeki lélekkel még, kamaszodófélben. Igazi zöldvérű gyerek lett, aki, ha tehetné, Fradi-bérletet váltana magának, és mostantól a Fradibusszal járná az országot a B-közép tagjaként. Továbbra sem szeret iskolába járni, de eljutottunk odáig, hogy hajlandó kompromisszumokra. És ez jó. :) Továbbra is Őt érzem a legkülönlegesebb fiamnak. Nem csak azért, mert ő az, aki a leginkább ötvözte magában az apja és az én vonásaimat, és tulajdonságiankat, hanem azért is, mert ő a legkevésbé beskatulyázható. Néha angyal, néha ördög. Mégis lehetetlenség nem szeretni őt a világ minden létező szeretetével.

Boldog szülinapot, Erik. :)