Végül is..

Na most már elárulom, hogy igazából szerdán dolgoztam utoljára a héten. Eredetileg úgy terveztem, hogy csütörtökön már nem leszünk itthon, hanem szépen meglógunk kettesben Balázzsal, és bepótoljuk a 15 éve elmaradt nászutunkat. Nem volt különösebb oka, hogy végül nem így lett, simán csak így alakult. Kicsit bánom, de azért semmi rossz szájíz nincs bennem.
Azt is terveztem, hogy ha már máshova nem, akkor majd péntek este elmegyünk Tatabányára, ahol Bödőcs-est lesz, de aztán végül ez is elmaradt.
És azt is terveztük, hogy szombaton elmegyünk, és megnézzük az új Kossuth teret és az új négyes metrót, de aztán végül a Békemenet miatt ez is elmaradt.
Mára nem terveztünk semmit, mert Balázs már dolgozott, így aztán nem is maradt el semmi. (dolgozni is ment)
Hogy végül is miért nincs bennem az az érzés, hogy a fene egye meg, bármit akarok, semmi sem úgy lesz, és miért nem akarok toporzékolva szétrobbanni? Egészen egyszerű. Egyrészt, mert nagyon ritkán van olyan, hogy toporzékolva szétrobbanok (úgy húszévente.. és olyankor eltöröm a lábujjamat is), másrészt meg minden adott volt ahhoz, hogy jó legyen nekem. Minden nap jó idő volt, kedvemre tölthettem a napelemeimet, és kedvemre teregethettem a mosott ruhákat is. :) Minden délután legalább egy fél órát szundikáltam is a kanapén, ami, ha széppé nem is tett, de a kedélyállapotomnak mindenképpen jót tett. Eljutottam a fodrászhoz is, amit ugyan senki nem vett észre, de azért nekem sokkal jobb így, hogy megint nem lóg a nyakamba a hajam, és legalább a felét ki is ritkították. :) Elpakoltam a téli kabátokat. Igen. Ilyen optimista vagyok. :) És ma még sütöttem is. Gyümölcstortát és kókuszkockát. Ez utóbbi nem gyakran fordul elő nálunk, pedig mindenki szereti, így aztán roppant népszerű voltam ma a fiaimnál. :)
És hogy miért nincs bennem most az az érzés, hogy jajj, holnap már megint hétfő? Ez is egyszerű. :) Egyrészt még mindig szeretem a munkámat, még akkor is, ha épp most olyat csinálunk, amiért nem túlságosan rajongok (de majd ezen is túl leszünk, és akkor egy évig látnom sem kell majd), másrészt még mindig van harminc nap szabadságom. :) Harmadrészt pedig.. nemsokára május eleje lesz, amikor biztosan itthon leszek megint két napot. :)