Megosztanivaló

Mindenképp megörökítendő az a tény, hogy ma Melegem volt. :) Ami- tekintve azt a rengeteg pesszimista embert, aki elhitte, hogy még itt hó is fog esni- igencsak jól esett minden tekintetben. :) A nap olyan erővel sütött, hogy azt hiszem, nemsokára eljön majd az én időm. :) Tudom, sűrűn fogtok emlegetni, de nem baj. :)

És hoztam Nektek valamit, amit én is úgy találtam. De mindenkinek jól jön, azt hiszem.

Az idős James K. Flanagan 2012-ben lánya unszolására írt egy levelet, melyben összeszedte azokat az évek során gyűlt bölcsességeket, tapasztalatokat és tanácsokat, melyekről úgy gondolta útravalóként és iránymutatóként szolgálhat majd öt unokájának. A 72 éves James akkor még nem tudhatta, hogy nagy gonddal megírt levele egyben búcsúlevél is lesz: nem sokkal később ugyanis váratlanul, szívroham következtében meghalt.

A levelet később lánya hozta nyilvánosságra, mert úgy érezte, édesapja soraiból nem csak unokái tanulhatnak majd. Most ebből a megható levélből idézünk részleteket:

„Kedves Ryan, Conor, Brendan, Charlie és Mary Catherine,

bölcs és gondos lányom, Rachel már régóta noszogat, hogy írjak nektek néhány sort azokról a dolgokról, melyeket életem során megtanultam. A levélírásnak most 2012. április 8-án, a 72. születésnapom estéjén jött el az ideje.

Ne féljetek...senkitől és semmitől. Mindig legyenek céljaitok, álmaitok még akkor is, ha ezeket a többiek „elérhetetlennek” és „furcsának” találják. Ha ezek a „többiek” nem hoznak nektek meleg levest a betegágyatokhoz és nem állnak mellétek a bajban, akkor nem számít mit mondanak. Kerüljétek a megkeseredett pesszimistákat.

Ha van egy álmotok, lássatok neki a megvalósításának. Ne keressétek a kifogásokat, mert nincs annál rosszabb, mint az életetek végén azokat a dolgokat számba venni, amikért gyávák voltatok harcolni. Vállaljatok kockázatot, és igen, hibázzatok, ha ez kell ahhoz, hogy elérjétek a célotokat.

Ezen a világon mindenki átlagember. Lehet, hogy csicsás kalapba járnak, és az is lehet, hogy komoly rangjuk és (ideiglenesen) hatalmuk van, és úgy csinálnak, mintha a többiek felett állnának. Ne higgyetek nekik! Ugyanolyan kétségeik, félelmeik és vágyaik vannak, mint bármelyikőtöknek. Ők is esznek, isznak, alszanak, sőt még finganak is, mint bárki más. [...]

Csináljatok bakancslistát azokról a dolgokról, amit meg akartok valósítani: utazás, nyelvtanulás, egy találkozás. Mindenről. És minden áldott nap tegyetek a megvalósításáért. Ne halogassatok semmit, ez ugyanis a legbiztosabb módja annak, hogy valamit ne csinálj meg!

Mindenkihez legyetek kedvesek. Sose tudhatjátok ki, milyen fájdalmat cipel magában, és hogy szüksége van-e a támogatásra. [...]

Olvassatok el annyi könyvet, amennyit csak tudtok. Nem kell hozzá se aksi, se töltő, és bárhová magatokkal vihetitek. [...]

Öleljétek meg azokat, akiket szerettek. Mondjátok el, mennyit jelentenek nektek: ne várjatok addig, míg túl késő lesz...”  (forrás)