Igazából

Teljesen elégedett lehetek mindennel, amim van, és mindennel, ami körülöttem van.
Csodás gyerekeim vannak, jófej férjem, aki még mindig szeret. Megvan mindenünk, amit szeretnénk. Jó, van, amiből kicsit kevesebb, de van, amiből meg akár több is.
Szeretem a munkámat, a kollegáimmal is mostanra sikerült egy tök jó viszonyt kialakítani. Nagyképűbb rohamaim alkalmával azt gondolom, végre megismertek, és annak köszönhető, hogy tulajdonképpen most már mindenkivel minden rendben. (na jó, van kivétel, aki erősíti a szabályt)
Szóval, minden a legnagyobb rendben. Látszólag. :) Mert ha csak ezekről a külsőségekről szólna minden, akkor ennyivel el is lehetne intézni. Csakhogy minden mögött ott van még valami. És mint összekötő kapocs a világ és a közöttem, minden mögött ott vagyok én.
Aki- jelen pillanatban úgy érzem- kicsit nagy árat fizetek az elégedettségemért. Mert időközben eltűntem valahogyan, és csak árnyéka vagyok önmagamnak. Gyenge kis utánzat jelen pillanatban, egy béna koppintás csupán. Erőtlen kis senki, akinek folyton fáj minden porcikája, aki mindig fáradt mindenhez. Eltűnt belőlem az a fajta energia, amiből régen olyan sok volt, hogy még másoknak is jutott belőle. Nem azt mondom, hogy itthon is pörögnöm kéne mindig ezerrel, de az, hogy soha, az meg a másik véglet. Így meg főleg, hogy nem érzem jól magam tőle. Szeretnék valamennyit visszakapni a régi önmagamból. Aki szeret sütni. Aki szeret telefonálni. Aki szeret apróságok miatt is telefonálni, csak azért, hogy hallja a másik hangját. Meg aki tud írni, mesélni, örülni, és nevetni. Szeretnék fittebb lenni, olyan, akinek nem fáj a dereka már ébredés után rögtön, hanem még akár este hatkor is szívesen elmegy kutyát sétáltatni.
Apró trükkökkel próbálom visszaszerezni az engergiadús személyemet, keresem a szépségeket, az apró örülnivalókat, de egyelőre hatástalan minden. Bár.. talán valamennyit javult a helyzet, mert a héten csak egyszer kellett lefeküdnöm fél órára délután munka után (régen ez mindennapos volt).
Igazság szerint tudom, hogy időt kell hagynom magamnak, mert az sem két nap alatt történt, amíg idáig eljutottam, a visszacsinálás sem két nap lesz, de annyira türelmetlen vagyok. :)