Mosolygok

Jó sokan mondták már nekem mostanában, hogy keveset mosolygok. És hiányolják a mosolyomat, mert az úgy hozzám tartozik. Igazuk van, bár nekem csak akkor tűnt fel, amikor már szóvá tették. Mert valóban sokkal komolyabb vagyok mostanság, néha még komor is, meg újabban tudok szigorú tekintettel is nézni, meg még egy csomó mindenfélét. Ezek a dolgok vitték el a mosolyomat átmenetileg szabadságra egy kicsit. De azért most már figyelek, és igyekszem többet mosolyogni, jobban kimutatni, hogy azért alapvetően még mindig roppant optimista vagyok. A pohár sosem volt félig üres, mindig is félig tele volt. :) Néha meg túlcsordult, na. :)
Most ásítozás közben is mosolygok, mert holnap péntek lesz.