Még keményebb...

Erik. Most szívem szerint azt írnám, hogy ki más?, de akkor magamat is utálnám érte, hogy még én is beskatulyázom őt valahova. De egyelőre csak vele vannak ilyen problémák, így aztán éppenséggel most ezt érzem. Hogy már megint ő. Még mindig ő. És közben meg, hogy miért pont ő? 

A februári jegyei igen katonásra sikeredtek. :( A rosszabb az egészben, hogy megint igen érdekesen derült rájuk fény. Haragszom is rá, meg csalódtam is benne, meg nem is értem. Semmi sem lassan. Sem azt, hogy miért nem tanul, sem azt, hogy miért nem mond igazat, és azt sem, hogy miért nem tanul a saját hibájából legalább? 

Az első haragom elmúlt már, és most azon agyalok, hogy tudnék neki segíteni. Hogy tudnám azt elérni, hogy legalább bízzon bennünk annyira, hogy segítséget kérjen. Vagy nem is tudom, egyáltalán eljut e idáig, hogy felmérje, mikor nem megy valami annyira, hogy segítséget kelljen hozzá kérni. Ó, igen, tudom.. ötödik osztályos, és ezt már rég tudnia kéne. De nem tudja. Ahogy a mellékelt ábra mutatja. 

Beszéltem ma az osztályfőnökével telefonon. Aki szerint Erik egy nagyon jófej gyerek. Még annak ellenére is, hogy épp most vannak gondok. De a gond nem egyedi, ahogy tőle hallom, az egész osztály megőrült. De ez nem vigasz, és nem mentség Eriknek. Aki az osztályfőnöke szerint olyan szinten önbizalomhiányos, hogy amikor éles helyzetben számot kell adni a tudásáról, akkor magának sem hiszi el, hogy tudja. Így aztán persze nem is tudja. Még azt sem, ami már ment egyszer.. Ő egyébként (mármint az osztályfőnök) nem aggódna annyira, mint mi, de természetesen megteszi, amire kértem (ültetés), és természetesen ő is beszélget majd Erikkel. 

Én egy kicsit leragadtam az önbizalomhiánynál. És nem értem. Az az énje, akit mi itthon ismerünk, magabiztos és jó kiállású, határozott, és erős akaratú. El sem tudom róla képzelni, hogy olyan, amilyennek az osztályfőnöke jellemezte. És el sem tudom képzelni (de inkább nem is akarom) mi vezetett odáig, hogy ott szögegyenesen az ellentéte legyen saját magának. 

Egyébként meg, ha meg kell őt mentenem saját magától is, meg tőlünk is, akkor bevallom, hogy elég komolyan összemixeltük őt magunkból is. Mert én vagyok ilyen feladathalogatós, én vagyok az is, aki azokat a dolgokat, amik érdektelenek, képtelen vagyok megjegyezni. Balázs az, aki úgy áll az emberekhez, hogy "amilyen az adjonisten..", és Balázs az is, aki komolyan alulértékeli magát. És én voltam az is, aki pont ilyen rémült tekintettel néztem a szüleimre, amikor rossz jegyet kaptam. 

Lazábban akartam venni ezt az egész iskola-témát. És annyira szeretném ehhez tartani magam. El tudnám fogadni, ha tényleg ennyi lenne benne, hogy ilyen a teljesítménye. Ha nem lenne többre képes, akkor egy szót nem szólnék, hiszen nem lehet mindenki ötös, vagy négyes. De amellett nem mehetek el szó nélkül, ha a saját linksége áldozata lesz. 

Meg kell találni már végre a kulcsot ahhoz, hogy tudjon örömmel is tanulni, vagy legalább hogy ne gyűlölje ennyire ezt az egészet. Akkor szüksége van sikerre, és elismerésre, mint még soha. És nagyon szeretném neki megadni. 

Az, hogy mi minek a következménye, vagy minek az árát fizetjük, az most mellékes. Mert igazából úgyis mindig a most az, ami van, és azzal kell foglalkozni.