Régen a délutános hetet szerettem, mert akkor nem kellett olyan korán kelni, és mert akkor egy csomó mindent meg tudok csinálni munka előtt. Igen ám, csakhogy hetek óta az van, hogy amikor én hazaérek a délutános műszak után, már csak Freddy-vel tudok esetleg diskurálni egy kicsit, mindenki más alszik. Ami persze normális, hiszen este tíz óra van már ilyenkor.
Csak éppen reggel sincs idő két szónál többet váltani.
Így aztán egész héten alig beszélgetünk.
Tehát, sokkal jobb a délelőttös műszak. A maga hajnalban kelésével együtt.
Ráadásul most, hogy jön a jó idő, mennyi mindenről le is maradok, amikor délután dolgozom.
El sem hiszem, hogy ezt én írtam, aki amúgy azt gondoltam, hogy én soha az életben nem leszek képes megszokni sem, nemhogy megszeretni a reggel hattól tartó munkaidőt. És de. :)
Én is jártam reggel hatra dolgozni, nagyon szerettem. Igaz, meg kellett szokni a korán kelést, bele kellett rázódni, viszont tavasztól őszig nagyon jó volt korán hazajönni, világosban, napsütésben és ott volt az egész délután bármire. Kertezni, ültetni, főzni, takarítani és ezek után még mindig volt egy két óra pihenni este előtt. Ráadásul, ha valamit el kellett intézni, amit lehet, hogy csak szabi mellett tudott volna az ember, akkor azt is meglehetett oldani. Ma is szívesebben dolgoznék így.
VálaszTörlésMindenképpen a délelőttre szavazok, rettegek a délutános műszaktól, pedig lesz részem benne...
VálaszTörlésKovtama, azt hiszem minden jó részét leírtad. :)
VálaszTörlésMesélő, azért a délutános műszaknak is van előnye, ne rettegj tőle. Képzeld csak el, hogy néha adódik egy teljesen egyedül eltölthető délelőttöd. :) (néha az is nagy kincset ér, nem?)