A felnőttek hülyék

A felnőttek nem csak hülyék, de biztos, hogy nem is szeretik a gyerekeket.-állapította meg magában a kisfiú, miközben könnyeit nyeldesve rugdosta a kavicsot. Tudta, hogy majd mindjárt ezért is rászól valaki, hogy ne poroljon, mert ki vannak teregetve a ruhák. De nem érdekelte. Úgyis utálja őt mindenki. Magában megvonta a vállát, majd lopva körülnézett, hogy látta e valaki. Kicsit remélte, hogy igen, mert akkor odamennének hozzá, és megkérdeznék mi a baj. Persze nem mondaná meg, azt mondaná, hogy semmi, de mégis jó lenne, ha mondjuk Anya odamenne, és egy kicsit magához ölelné. Vagy Apa megveregetné a vállát. De ők sem figyelnek, mert haragszanak rá. Mondták is, jó sokszor, hogy el ne felejthesse. Mintha valaha is elfelejtené az arcukat, amikor megtudták. Látta, hogy megint csalódtak, és nagyon rossz volt neki is, de nem tudott mit csinálni. Az iskola is hülye. Meg a tanárok is mind utálják őt. Mindenki utálja őt. Mindig mondják is, hogy tőled többet vártam, neked több eszed van, a bátyád is milyen okos, te is tudnál olyan lenni, mint ő. Meg hogy mit fog szólni anyukád, meg apukád. Nem is mondja senkinek inkább, hogy ő nem akar olyan lenni, mint a bátyja, mert ő sokkal jobb fej nála, és a bátyja csak egy béna kocka, aki egész nap csak ül, és valamit olvas. Ha meg anyának és apának nem mondja el, hogy rossz jegyet hozott, nem is tudnak mit szólni. Mindig megfogadta a múltkor is, hogy majd ma már elmondja, de aztán mégsem tette, mert fáradtak voltak, meg mert valahova menniük kellett. Aztán persze kiderült, és az rossz volt. Meg a büntetés is rossz, főleg, mert hiába akarják annyira hogy jó jegyei legyenek, ha az iskola egy hülye, és nem adnak jobb jegyeket akkor sem, mikor tanul. Két pirospontot esetleg. Sokra megy vele. Semmit sem ér. Ha így marad, egész életében büntetésben lesz. Megint megvonta a vállát. 

Aztán eszébe jutott, amit hallott, és megint elszorult a torka. Mert most megint azzal szembesítették, hogy őt utálják. Mert őt persze nem akarták elvinni, pedig anya biztos elengedte volna, és akkor nem lett volna unalmas a nap sem. De nem, ő nem kellett, csak az öccse. Haha, őt meg nem engedték. Mondjuk az rendes dolog volt anyától meg apától, hogy azt mondták, vagy mindenki vagy senki. De ezt nem fogja elfelejteni. -ökölbe szorította a kezét. 

Az öccse közeledett felé, de lerázta, pont úgy, ahogy őt szokta a bátyja. Pedig hogy utálja érte. De nem baj. Ez a kis hülye is mindig ráakaszkodik, és mindig valamit játszani akar. Most persze bömböl, és megy árulkodni, és majd mindjárt valaki rá fog szólni, hogy miért piszkálta. 

Észrevette a focit, és belerúgott egy nagyot. És végre elkezdtek folyni a könnyei is, majd aztán hangos sírás lett belőle. És anya odajött, és megölelte. Apa is beszélgetett vele. Végül is ők csak egy kicsit hülyék. 

De a többiek azok nagyon.. meg az iskola is.