De most tényleg

Ma egy csomó minden bepótolódott abból, amit már tegnap is hiányoltam, így egy kicsit jobb a lelkemnek. Kimostam az ágyneműt, lemostam a polcokat, leporoltam könyveket. (el sem mondom, mi volt ott...)
Aztán ebédeltünk a Burger Kingben, majd rögtön ezután meglátogattuk apósomat a kórházban, aki tegnap azt kérte, hogy vigyük magunkkal mindegyik gyereket, mert hiányoznak neki. Így aztán vittük őket. :) Kicsit beszélgettünk, megfegyelmeztük úgy negyvenhétszer Rolit, aki játszótérnek gondolta a kórház udvarát. Aztán felmentünk a Turulhoz, hogy meglegyen a kirándulós rész is. :) A parkoló autók láttán én szívesen vissza is fordultam volna, de akkor már nem lehetett, abból botrány tört volna ki a hátsó üléssoron. Úgyhogy kiszálltunk, sétáltunk egyet, megnéztük, hogy a nagy Madár mit sem változott, a kilátás is még mindig fergeteges (azoknak meg főleg, akik oda mernek menni a szélére is).
Na de ennyi ember között előbukkant belőlem az elveszett szociológus, aki ámulva vette észre, hogy jó sok olyan szülő van, aki jött egy szál kardigánban/pulóverben, esetleg rövid ujjú pólóban egy mellénnyel, a gyereke mellette meg csizmában, bundás kabátban és vastag sapkában. Vajon mire gondol az ilyen ember? Jajj, szegény gyerek meg ne fázzon már ebben a verőfényes 18 fokban? Vagy nem is gondolkodik, csak rutinból ráadja vajon? És vajon eszébe sem jut, hogy csóri gyerek azért nyafog, mert melege van? Vagy hogy csórikámat úgy megfőzi ebben a bundás cuccban, hogy jövő héten tutira beteg is lesz? Meg egyáltalán... hát nem jut eszébe, hogy ha neki melege van, akkor tán a gyerek sem fázik? Tudom én, hogy nem könnyű ilyenkor öltöztetni a kicsiket, főleg, ha esetleg beteg is volt mostanában. Na de akkor sem adjuk rá ugyanazt, amit mínusz három fokban adtunk rá. Vagy nem?
A másik véglet pedig a rövidnadrágos-trikós kamaszok. Akiknek szintén elment az eszük. Meg nyilván nem is hallgatnak senkire.
És amúgy meg a skálán még vagy ezerféle változat keringett. :)