Szülői értekezlet

Ide megyek ma. De nem egy olyan megszokottra, ahol a tanító nénik elmondják, hogy milyen okosak, szuperek, jól neveltek a gyerekeink, és mindenki milyen fantasztikusan jó félévi bizonyítványt kapott. Nem.. azon már ugye túl vagyunk. Rendkívüli szülői értekezlet lesz.
Szomorú, vagy inkább dühítő, egyúttal nevetséges is az ok, amiért ilyet kell tartani.
Történt ugyanis, hogy az osztályban pár fiú összeverekedett. Szerintem ebben semmi rendkívüli, és szokatlan nincs, lévén 10 éves kiskamasz gyerekekről beszélünk. Az oka akár lényegtelen is lehet, nem hiszem, hogy ennek a korosztálynak jelenleg vannak kis, bagatell gondjai. Vagy minden óriási probléma, vagy nem is foglalkoznak vele. A verekedés velejárójaként állítólag az egyik kisfiú kabátjáról leszaggatták a gyászszalagot, amit a nagypapája halála miatt viselt. Én még ezen sem akadnék ki, elszomorítana, de egész egyszerűen tennék rá másikat. (vagy eleve nem is tettem volna rá?) És aztán itt kezdődött a probléma.. Mert van olyan, aki nem egész egyszerűen tesz rá másikat, hanem olyan szintű problémát csinál a dologból, mintha ezek a gyerekek minimum merényletre készülnének, vagy milliárdos államadósságot halmoztak volna már fel. És olyannyira képes volt felsrófolni magát a problémán, és csinálni a bolhából elefántot, hogy nem volt elég, hogy szombaton a felolvasás után mindenki füle hallatára "osztotta ki" a gyerekek egyik tanító nénijét (aki, ugye azért nem foghatja 25 10 éves gyerek kezét minden szünetben), és aztán az egyik érintett anyukát, hogy tátva maradt a szám. A stílustól is, ami enyhén szólva is alpári volt, meg úgy egyáltalán.. És aztán gondolom egész hétvégén arra pazarolta az összes energiáját, hogy gyűlölködjön (nem győzöm hangsúlyozni, hogy 10 éves gyerekekről van szó), ennek eredményeként hétfőn kora reggel első dolga volt berobogni az iskolába, megelőzve még a tanító nénit is, és megfenyegetni az érintett fiúkat. Ezt nem tudom, és nem is akarom elfogadni. Egyrészt, hogy jön bárki is ahhoz, hogy akármilyen gyereket megfenyegessen. A sajátomat sem, nem pedig másét.. És semmiképp nem alkotok véleményt egyoldalú történet hatására. Mert én is hiszek a saját gyerekemnek, mindig.. de minden éremnek két oldala van. A történetnek ugye nincs vége. Az egyik kisfiú ijedtében felhívta az anyukáját (ugye a 21.századi mobiltelefonos technika mi mindenre lehet jó), elmondta, mi történt. Anyuka bement az iskolába jogos felháborodásában, mert ugye csaknem a 3. osztály vége felé kell majd kézenfogva bekísérni a gyerekeinket az osztályba, és megvárni a tanító nénit..
Na, ennek az egésznek (és millió más, apró-cseprő dolognak) a következménye a mai rendkívüli szülői értekezlet. Dúlnak az indulatok, nem is tudom, képesek leszünk e értelmes felnőtt emberek módjára megbeszélni a problémát.. Ami már nem is a gyerekekről szól szerintem.
Mondjuk a kisfiú tegnap már "terrorizálta" vele az osztálytársait, hogy: "xy anyukája elintézte, hogy kirúgjanak a suliból, és elköltözünk Bp-re" Sajnálom ezt a gyereket. Mert nem xy anyukája intézte el, ha így is van, hanem a sajátja. És sajnálom, mert olyan ember lesz belőle, akit mindenki kerülni fog, mert nem fogja tudni helyén kezelni a problémákat, mert egyetlen problémamegoldást ismer.. A fenyegetést, ami erőszakkal, gyűlölettel, és kiabálással jár.
Mindenesetre, azon túl, hogy megkértem a gyerekemet, legyen szíves kerülje a konfliktusokat az érintett gyerekkel (kizárólag a saját védelme érdekében), kíváncsian várom a ma délutánt. De lehet, hogy még ennél is jobban elszomorít majd, amit ott fogok tapasztalni.
És abba bele sem merek gondolni, hogy mi jöhet még..? Amikor már az óvodában is előfordult, hogy anyuka nekirontott egy kisgyereknek, mert megkarmolta az övét, a másik beszorította a mosdóba azt a kisgyereket, aki az övének "nem a barátja". Szóval, komolyan, hova süllyednek még? És milyen felnőttek lesznek ezekből a gyerekekből?