Szomorú vagyok

.....Na, nem, nem úgy igazából. De mérhetetlenül elszomorít, hogy azt látom, mindenki azzal foglalkozik, hogy gyűlölködjön. Konkrétan fajt gyűlölnek tömegével, meg kormányt, meg miniszterelnököt. Meg egyáltalán mindent és mindenkit, akinek most éppen még van munkája, vagy akinek még kifizethető a törlesztőrészlete.
Mert rendben van, felháborító és végtelenül szomorú dolog, hogy az egyik ember elveheti a másik életét. Én is megkönnyeztem annak a nagyon fiatal és nagyon tehetséges sportolónak az életét.
Az is rendben van, hogy nagyon nehéz mostanában boldogulni, nehéz beosztani azt, ami van, nehéz megélni is, nemhogy spórolni bármire, vagy épp luxusként elszórakozni csak úgy valamit. És persze, hogy nagyon rosszul esik mindannyiunknak, amikor azt halljuk, már megint drágább lesz, vagy már megint elvesznek valamit.
És persze, én is nap mint nap megnézem, hogy is áll a svájci frank (épp az egekben a maga 210 Ft-os árfolyamával). És rendre nyugtázom, hogy ahhoz, hogy a kocsi ki legyen fizetve, ahhoz ebben a hónapban is minimum kettővel többször fogunk valami "olcsó kaját" enni.
De én nem hiszem, hogy ezért bárkit is gyűlölnöm kéne. Mert minek is? Volt egy szavazás három évvel ezelőtt, ez lett a végeredmény. Aki nem volt ott, és nem szavazott, most bánhatja. Aki ott volt, és nem úgy szavazott, ami a végeredmény lett, Ő esetleg érezheti úgy, hogy a "Francba, én nem ezt akartam." De semmiképp nem tudom elfogadni azokat a véleményeket, akik azt mondják: "Én nem rájuk szavaztam, fizessenek azok, akik őket szavazták meg." :-D Vicces lenne. Vajon hányan vállalnák be névvel a szavazatukat?
És nem hinném, hogy jó megoldás lenne "elgázosítani mindet", akinek a bőrszíne elüt a "megszokott" fehértől.
Senki nem mondhatja, hogy nem ismerem őket, és csak azért mondom ezt, mert még nem volt velük dolgom, mert ez nem igaz. Ismerem őket. Olyat is, aki szorgos-dolgos, és olyan "tüchtig", hogy sokat megirigyelhetnénk. Persze, olyat is, aki azt mondta "minek fizetsz, menj be az önkormányzathoz, azt' majd kifizetik neked.." De soha nem általánosítanék azért, mert valaki közülük embert ölt. Úgy, ahogy ugye nem általánosítunk, hogy a whiskys hány bankot rabolt, vagy hányan sikkasztottak már, vagy épp hányan "kattantak be", és voltak fényevők, meg hasonlók.
A politika is egy roppant kényes dolog. Soha nem tartoztam kimondottan sem a jobb, sem a baloldalhoz. Bár olyan családból származom, akik igazi kommunisták voltak, ez nem befolyásolta ez én életemet, csak annyiban, hogy a nyolcadikos történelemórán kicsit lejjebb kellett csúsznom a padban. :-D De ma már nem is emlékeznek legtöbben a névre, amitől én akkor úgy szégyelltem magam. De ez mindegy is. Aki azt gondolta, vagy gondolja, hogy itt mostanában bármikor is eljöhet a "Kánaán", nagyot téved. Vagy hazugságokkal áltatja saját magát. De ezt tudni kellett mindenkinek, már nagyon régen. Volt, ami volt annak idején, amit még ma is rengetegen visszasírnak, mert bezzeg akkor volt munka, meg bezzeg akkor épültek a házak, meg bezzeg akkor csak 3,60 volt a kenyér. Meg ez, meg az. Így van. Akkor így volt, bár én nem emlékszem rá, már csak foszlányokban. Most meg másképp van. És nekünk a mostot kell élnünk. És kutya kötelességünk tennünk a dolgunkat, abban a reményben, hogy a gyerekeinkért tesszük.
De mindenképpen nagyon szomorú dolog ennyi gyűlölet közepette tenni a dolgunkat, mert gyűlölet gyűlöletet szül, vagy mondhatnám úgy is, ebben is működik a vonzás törvénye. És akkor? Akkor kit fognak okolni? Azért senki más nem tehető majd felelőssé, csakis saját maguk.
Én azért minden szeretettel, ami bennem van, és minden mosolyommal ellensúlyozom azokat a gyűlöleteket, amik az én családomban vannak (mert bizony, vannak... ki ezért, ki azért). És távol tartom a gyerekeimtől. Ennyit tehetek. Remélhetőleg minden családban van valaki, aki tud ellensúlyozni, mert különben nagy bajban vagyunk.