Kényszerpihi

Nem voltam felkészülve erre a leterített állapotra most. Annyira jól éreztem magam már egyébként, minden tekintetben, hogy most sokszorosan megvisel, hogy már megint nem megy semmi. Most mondjuk olyan korlátaim vannak, hogy elmosogatok, és már elfáradok. Mert az egy dolog, hogy trombitálok egész nap, mint Dumbo, vagy hogy egy-egy köhögőroham után kapkodok a levegőért. Sőt, az sem zavarna, hogy ráz a hideg. De eeeez, hogy egyszerűen annyira fáradt vagyok, hogy csak fekve jó lenni, ez gáz. És még az ágyban heverészve is azon gondolkodom, hogy mit kéne csinálni, vagy mit szerettem volna megcsinálni a héten. De hülyeség ezen gondolkodnom, mert csak jól felidegesítem magam vele. Mindenesetre nagyon utálom ezt a tehetetlen állapotot.
Azért tegnap délután akasztották a hóhért. Mert, míg múlt héten én parancsoltam rá a férjemre, hogy namostmáraztán irány az orvos, addig tegnap Ő volt az, aki rövid úton közölte velem, hogy akkor öltözzek, mert bevisz a dokihoz. Kaptam gyógyszert (nem is volt olyan egyszerű találni egy olyat, ami a legkisebb valószínűséggel csinál majd zavart a zűrben), megvizsgált, hümmögött, hogy hát ez szépen ráhúzódott a hörgőkre máris. És úgy megnyugtatott vele, hogy azt mondta, vasárnap ő lesz az ügyeletes, addigra már nem lesz gyógyszerem, ha nem gyógyulok meg, feltétlenül menjek be hozzá. Na, neeeem. Én már pénteken tök jól szeretnék lenni. Annyi bőven elég lesz ebből a marhaságból.
Egyébként tegnap az orvosi rendelő várójában ülve érdekes dolognak volt fül-és szemtanúja. Szemészetről kikísérte az asszisztensnő az idős nénit, majd pár perc múlva visszajött hozzá, elmondani neki, hogy majd csak kb. egy óra múlva tud érte jönni a mentő (gondolom ilyen betegszállító), hogy hazavigye. Szegény néni elsírta magát. Mire az asszisztensnő megsimogatta, és megkérdezte tőle, hogy tetszett már enni valamit? Néni azt válaszolta, hogy hát, még otthon, reggel. (szegény, ki tudja, mióta ücsörgött ott). És az asszisztensnő lement a büfébe, és hozott neki egy zacskó fornettis valamit. És odaadta neki, hogy tessék megenni. Mindenféle ellenszolgáltatás nélkül tette ezt, és még akkor is mosolygásra késztetett, ha amúgy rázott a hideg, és minden bajom volt. Ezek szerint azért léteznek még jó emberek. :-)