Mániák?

Folytatva a filozofikus gondolatokat, amiken hétvégén járt az agyam.
A mániáim, amik talán nem is annyira mániák. De. Mégis. Szóval mániákusan ugyanúgy kell csinálnom mindig mindent. De mozdulatról mozdulatra. Mert ha nem, akkor vagy kimarad valami, vagy nem lesz ugyanaz a végeredmény (dehogynem, csak mégsem). Éppen ezért van mindig minden házimunka az én nyakamban. Mert mindenki másképp csinálja, mint én. És ettől aztán olyan ideges leszek, hogy el sem bírom mondani. És nem bírom elviselni. Mert a pólókat sem mindegy, hogy hajtjuk, (a gyerekpólónak csak az ujját hajtjuk be, és úgy félbe, de a felnőttpólót nem így kell) sőt, a mosogatnivalónak sem mindegy, mi kerül a gépbe (és mi hova), mi az, amit kézzel mosogatunk (és milyen sorrendben). Hülyeség, tudom. De ez van.
Mániákusan gyűjtöm a recepteket, aminek a többségét sosem fogom megcsinálni, de azért meg kell, hogy legyen. Papírfecnin, boríték hátoldalán, gépben megszerkesztve, sőt, még a sütőporos (és egyéb) zacskók hátoldaláról is.
Aztán ugyanezzel a mániával gyűjtöm a kupakokat, és a hozzá tartozó műanyag palackokat. Na, ez utóbbiból csak a kisméretűeket. (egész addig, míg valaki le nem üvölti a hajamat a fejemről, mert mindenhol ilyenek vannak).
Mániákusan ki kell próbálnom minden újdonságot. De olyannyira kell, hogy megőrülök egészen addig, amíg meg nem tudom szerezni, és nem kerül sor az első próbára. Utána legtöbbször már mindegy.. mert úgyis a jól beváltat fogom használni.
Mániákusan tudok egy-egy témában elmerülni. Mindenhol utánaolvasok, mindent elolvasok róla, gondosan elraktározom az információt, és nem átallok minden helyzetben előhozakodni a tudásommal. (nem, ez nem jelenti azt, hogy mindig én vagyok az okosabb) Sőt, odáig megy a dolog, hogy aludni nem bírok, ha valaminek nem tudtam utánajárni, vagy kideríteni.
Mániákusan gyűjtöm az ujjaimra a gyűrűket. Van, amelyiken kettő van. És hatalmas eufória volt, mikor a kisujjamra is sikerült szerezni (merthogy már jegygyűrű is a legkisebb méretű van, amiből már be is kellett vetetni :P).
És a legrosszabb... mind közül. A cipőmánia. Sok van. És sosincs egy sem. :-D Ha tehetném, akkor egy egész szobát teleraknék velük. Cipőkkel, topánkákkal, papucsokkal, csizmákkal. Egyetlen lábbeli nem lenne. Az pedig a szandál. Az nem érdekel. De lehet sportcipő, vagy épp alkalmi topánka. Pedig nem is én vagyok ám a lábfetisiszta a családban. :-D
És akkor a frizuraváltogatásról, meg hajszínekről, meg körömhosszúságokról nem is szólok inkább. Mert az nem mánia. Az inkább tetszeni akarás. :-D