Ez a vasárnap úgy indult, hogy jól indult, és jó is lett belőle. :-) Eleve nem lehet rossz nap az, amikor már ébredés után egyszerre hajolunk puszit adni, és ugyanekkor a lábunknál felbukkan egy pajkos kópé arcú, nagy barna szemű Erik. :-) (aki a bűbájos Bűbáj boszija hatására persze, hogy felkönyörögte magát a galériára).
Délelőtt az olyan "apa mosdik, anya főz" hangulatban... igaz, inkább "apa kiporolja a számítógépet, anya főz" mondattal, de az együtt lenni jó-t azt nem írtuk át. És tényleg.. olyan hihetetlen nyugalom volt. Nem kapkodtunk, nem morogtunk, nem mérgelődtünk, mindenki tette a maga dolgát, a maga tempójában. És igaz, ebédidőre a konyha bomba sújtotta övezetté lett minősítve, de az ebéd is jó hangulatban telt. És ebéd után ráértem elpakolni.. Aztán délután a legkisebb királyfival, mint önként vállalkozóval elmentünk Budaörsre egy kábelt venni, oda, ahova azok járnak, akik nem hülyék (tehát ott volt a mi helyünk is, ez ugye evidens). Aztán miután Rolit sikeresen lebeszéltük a Mickey egeres goffrit gyártó goffrisütőről, én is kilegeltettem a szemem a különböző gyönyörűséges indukciós beépíthető főzőlapokon, és sokbar nyomással rendelkező csodakávéfőzőkön, és végül a kábel is meglett (persze a férfifelem előbb leellenőrizte ám az LCD tévé kínálatot), továbbmentünk elsőszülöttünk közelgő névnapjára ajándékot beszerezni. Hihetetlen, de tényleg, hogy időben tudtuk, hogy mit akarunk, és hol akarjuk, és még meg is vettük. Majd arról, hogy mi is ez, akkor beszámolok, amikor kiderül, hogy jól választottunk e, mert tény, hogy egészen mást kért.. Rolikám persze itt is elemében volt, már belépés előtt kiválasztotta a "Thomasos biciklit" a kirakatból. Jó ízlésű gyerek, nem is a legdrágábbat választotta, mert ez "csak" 18ezer.. :-D De azért természetesen a 90ezres akkumulátoros járgány sem volt elhanyagolható számára sem. És a felépített "kalózvár" előtt megmosolyogtatva mindenkit, kiáltott fel: "Kalózok, igen, irány a kincses sziget!" És közben lengette a kezében a nemlétező kardot. Persze, hogy mindenki mosolygott, aki hallotta.
De azért büszke is lehetek magunkra, és persze rá. Mert ott voltunk a gyerekparadicsomban, ahol minden volt tényleg, mi szem szájnak ingere, és eszébe sem jutott semmiért hisztizni, hogy bármit is vegyünk meg. Megbeszéltük, hogy most Patriknak veszünk ajándékot, megértette. Annyit próbált egyezkedni, hogy majd hadd játsszon a nagy dobozzal. :-D Ő úgy gondolta, amint hazaérünk. De aztán persze eszébe sem jutott. :-)
És isteni jó volt a naplementében hazaautózni, úgy, hogy még kicsit rá is csaltunk az útra.. hogy hosszabb legyen.. :-)
Itthon pedig még egy olyan jót beszélgettem Eszterrel... hogy meg is koronázta az amúgy is tökéletes napot.
Soha rosszabb vasárnapot, de tényleg.
És ugyan most csak így, és itt, de Boldog Névnapot kívánok a Zoltánoknak. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése