Legalábbis az orromon. Már tegnap nyüglődtem, igaz, érdekes módon köhögéssel kezdődött minden. Ilyen igazán idegesítő torokcsikizős köhögéssel. Aztán délutánra a csikizős érzés feljebb költözött az orromba.. és akkor márt tudtam, hogy álnok, galád, fondorlatos módon rámragasztották a bacikat. Ami nem lenne baj... gondoltam, egye fene, több hónapos nátha után bevállalom én, ha Ő ettől meggyógyul (amúgy jobban van, de még nem az igazi). Mert azért egy sima náthába nem pusztul bele az ember. De arról nem volt szó, hogy fájni fog minden porcikám, és még az is nehezemre fog esni, hogy a szemem nyitva tartsam. Reggel majd megfagytam, de "mérhető" lázam nincs, csak 37,1-ig megy fel a hőmérő. Ami csak azért baj, mert hamarabb túleshetnék az egészen, ha belázasodnék.
Utálatos egy állapot ez amúgy. Tényleg nem csodálkozom, hogy a párom olyan türelmetlen volt. Mert ezt elviselni heteken keresztül... (elborzadós szmájli) Mondjuk gyanúsan fájnak az izületeim is, de neeem, ez nem lehet influenza. Az meg külön öröm, hogy nem is merek bevenni semmit, mert hátha "kilövi" az epilepszia-gyógyszert, és akkor ott vagyok, ahol a part szakad. Szóval tűrök inkább, teát továbbra sem bírom meginni, mézet azért ettem.
És elhalasztom szépen az összes olyan irányú tervemet, ami ablakpucolásra, függönymosásra, fritutakarításra, és ilyesmikre vonatkozott. Megvárnak, gondolom.. ha meg nem, hát az sem baj.
Mindegy, így jártam. Hétvégére legkésőbb már tök jól leszek. :-) Addig meg fél lábbal is..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése