Mindenféle

A mai napról nem sokat tudnék írni. Hacsak azt nem, hogy végre azért tavaszillat volt ám. :-) Meg napsütés, és madárcsicsergés, és minden ami kell. :-)
És mindenkinek, aki valaha is azt mondta (voltatok páran :P), hogy meg kell beszélnem, és el kell mondanom, jelentem, megtettem. :-) És képzeljétek, nem dőlt össze a világ. Sőt, azt hiszem, hogy még el is gondolkodtattam. Ami jó. Ne csak az én fejem járjon már mindig.. :)
Szóval, amiken gondolkodtam (egy része csak).
A függőségeim. Abszolút első helyen abszolút nem helyes módon a cigaretta áll. És bármilyen hülyén hangzik is, annak ellenére, hogy néha azért zavar magamon a cigiszag, ettől még én szeretek cigizni. Azt sem tekintem áldozatnak, hogy ki kell hozzá mennem a lakásból, ha esik, ha fúj... Kibírom, ott, ahol nem lehet, tehát az orvosi rendelőből nem megyek ki várakozás közben akkor sem, ha több órát kell ott ülnöm, de kilépve onnan, az első dolgom, hogy kotorászok a zsebemben, és már gyújtok is rá.
Rögtön utána következik a sorban a kávé. Feketén, forrón, és egy cukorral. Reggel ébredés után addig nem is tanácsos szóba állni velem, amíg nem jutottam hozzá. Már rég nem is annyira a koffeintartalma miatt iszom, hanem csak úgy az íze miatt.. Mert imádom azt az édes-kesernyés ízt. És persze nem elhanyagolható az sem, hogy egy kávé mellé természetesen egy cigi is jár, így aztán két legyet lehet ütni egy csapásra. Minimum négyszer naponta.
Ezek után szerintem egyenesen következik az első kettőből a harmadik: a kóla. De ebben azért válogatós vagyok. Mert amíg kávéból megiszom az összes fajtát, kólából nem. És mivel ez nem a reklám helye, nem mondom, hogy melyik márka, de azért annyit segítek, hogy az, amelyiknek olyan frappáns kis kamionos-télapós reklámjai vannak karácsonykor. Abból is a light. Kizárólag. Ezt a fajta függőségemet sikerült odáig fejlesztenem, hogy mást nem is nagyon iszom, vagy ha igen, hát van tőle minden bajom..
Aztán hatalmas függőségem a telefon. Erről mondjuk épp leszokóban vagyok, de csak és kizárólag azért, mert a mocsok szolgáltatóm kiszámláz mindent, ahelyett, hogy örülne, hogy használom a szolgáltatásukat (by Ági). De viccet félretéve, szóval a telefonom nélkül egy lépést sem. Ha nem a zsebemben van (mert mondjuk nincs zsebem), akkor is kéznél.. Éjjel is. Mindegy egyébként, hogy beszélgetés, vagy sms. Csak kommunikáció legyen. És ugyan vannak, akiknek hihetetlen, de bizony, képes vagyok egy órát is beszélni, akkor is, ha csak egy röpke kérdés erejéig hívtam az illetőt.
És persze nem utolsósorban, de most utolsó a sorban az internet. Amit használok pl. telefon helyett kommunikációs célokra, de minden értesülésemet is innen szerzem (tévét nemigen nézek). Reggel bekapcsolom a gépet, és írok, olvasok, aztán teszek-veszek, de minden "munkafázis" lezárásaként, mintegy jutalomként itt találom magam a gép előtt. Hihetetlen még mindig, hogy mindenre jó, minden információt meg lehet szerezni, tanulni, vagy csak úgy olvasgatni..
És van még egy. Ami nem kézzel fogható. Kicsit sem. És nem is biztos, hogy jól tudom megfogalmazni. De abszolút módon szeretetfüggő vagyok. Ha nem szerethetek, vagyis inkább, ha nem mondhatom/mutathatom ki, az baj. Ha én nem érzem, hogy szeretnek, ha nem kapok egy-egy olyan igazán feltöltős ölelést, akkor nincs jó napom. (még jó, hogy Roli úgy szeret ölelgetni) És gyakorlatilag "mindegy", hogy a szeretetnek milyen típusa az, ami épp megnyilvánult. De ettől függ minden.. Boldog perceket, órákat tud szerezni egy-egy kisebb meglepetés előkészítése, elkészítése, és aztán az, ha sikerült vele mosolyt csalni más arcára, vagy épp elállt a szava... De ugyanilyen boldog perceket tud szerezni az is, mikor valaki azt mondja, hogy "De jó, hogy vagy.." És ugyanígy boldog tudok lenni akkor, ha valakinek vigaszt tudok nyújtani, mert az nekem azt jelenti, hogy tudja, feltétel nélkül állok mellette, és feltétel nélkül szeretem. Nem biztos, hogy megoldást is nyújtok, de ha meghallgathatom, az már sokat jelent. Egy mosolygó smiley is pontosan ugyanazt tudja jelenteni, amit egy csokor virág. És ezek a dolgok olyannyira éltetnek, hogy enélkül már biztosan a diliházban lennék. :-D

Nos, hát ezek lennének.. azok, amik nélkül jelen pillanatban nem bírnék teljes életet élni. :-)