Végre egy nap, amikor onnantól kezdve, hogy nagy nehezen magamhoz tértem reggel, és megittam az első kávémat, képes voltam megtenni mindent, amit akartam. Persze, a reggeli első fél óra nem volt épp egy leányálom, legszívesebben visszafeküdtem volna, de aztán mire az oviból már hazafelé jöttem, addigra már egészen ébren voltam. És ugyan a délelőttöt még kicsit "lájtosra" hagytam, azért délután sikerült letakarítanom a konyhaszekrények és a hűtő tetejét, sütöttem kuglófot, sütöttem lekváros táskát, és közben folyamatosan mosogattam... szóval tettem a dolgom, végre úgy, ahogy akartam. Nem kellett menetközben abbahagynom csak mert nem bírtam tovább, vagy mert le kellett feküdnöm. Hihetetlen jó érzés volt. És igaz, este 9-re kicsit remegtem a lábaim a fáradtságtól, de akkor leültem a gép elé, olvasgattam, msn-eztem, befejeztem valamit, ami már félig kész volt, hogy elküldhessem emailben, írtam egy újabb motivációs levelet. És lehet, hogy ez volt az oka, hogy elmaradt a szájzsibbadás, meg a többi marhaság, ami a túlzott fáradtság következménye volt újabban, de mindenképpen felemelő dolog volt. Még a végén tényleg kiderül, hogy a tavasz lesz a gyógyír mindenre. Na, úgy legyen... csak hadd jöjjön a tavasz. Nyílhatnak a nárciszok, a jácintok, a tulipánok, és minden zöldbe borulhat, mert azt nagyon szeretem. Főleg, ha hétágra süt mellé a nap. Az aztán....
Szóval, most már azt hiszem, tényleg elértem az út végéhez. És tudjátok mi van a végén? Ami az elején is ott volt. :-) De hogy ezért minek mentem ennyit feleslegesen.. ?:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése