2018. jan. 29.

Ilyen még nem volt

Még nincsenek meg a félévi bizonyítványok, de már tudjuk, hogy olyan lesz az egyikben, ami még sosem.
Erik az erős kezdés után, dacára mindenféle motivációs rendszernek komoly hullámvölgyeket és hegyeket produkált az első félévben. A legmélyebben jelenleg a matek tantárgy van nála, abból sikerült 1,83-as átlagot elérnie, így aztán az első félévi teljesítményét elégtelenre értékelték. Nincs ezen mit szépíteni, megbukott. Most azzal vitázhatnánk, hogy erre az átlagra adhattak volna kettest is, mert milyen matek tanár az olyan, aki még a kerekítés szabályaival sincs tisztában, de hülyeség lenne. Nem érte el a kettest, tehát egyes. És pont.
Nem mondom, hogy nem megrázó élmény, mert egy kicsit az, de mégsem érzem azt, hogy a kardunkba kéne dőlnünk, vagy a gyereket el kéne tiltani mindentől, és minimum egy hónap szobafogságra kéne ítélni, egészen addig, amíg oda-vissza nem tudja az összes eddig tanult matekpéldát. Hülyeség lenne.
Kamasz, majdnem tizenhat éves, erősen hormon hatás alatt álló fiúgyerekről beszélünk. Aki ráadásul nulla önbizalommal bekerült egy vadiúj közösségbe, éppen fél évvel ezelőtt. Aztán igen rövid idő alatt a nulla önbizalom elég szépen felfejlődött, és a vadiúj közösségből ismert társaság lett. Ez volt a fontos neki. Értem én. Meg meg is értem. Voltam én is tizenhat. Igaz, nem fiú, hanem lány, de pont ilyen erősen befolyásoltak a hormonjaim, és minden fontosabb volt az iskolánál, és a tanulásnál. A világ végére elmentem volna, elég lett volna Balázsnak csak egyet füttyentenie hozzá. Akkoriban még nem volt lehetőség chatelésre, csak ilyen levélírós füzetünk volt a barátnőmmel, meg a telefonfülkében ácsorogtam órákat, hogy beszélni tudjunk, de bizony, rengeteg időt töltöttem el ilyesmivel tanulás helyett.
Ennek a gyereknek azt hiszem, irtó nagy szerencséje, hogy én emlékszem erre az időszakomra, nagyon is. Így nem tudom hitelesen előadni a nagyon szigorú anyát. De ennek a gyereknek nem túl nagy szerencséje, hogy ugyan nagyon szigorú nem vagyok, ellenben képes vagyok akár órákig is beszélni neki arról, hogy szerintem mit rontott el, és hogyan csinálhatná másképp. Képes vagyok őszintén elmesélni neki azt is, hogy mennyire megbántam én azt, hogy akkor, amikor én voltam ennyi, nem vettem csak egy kicsit komolyabban ezt az egészet.
Még csak félév van, így van ideje levonni a megfelelő konzekvenciákat, és aztán megtenni a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy év végén ne váljon belőlem nagyon szigorú anya (beleszakadna a szívem), és ne találja szembe magát egy nagyon csalódott, és nagyon morcos apával. A kettő együtt semmiképp sem lenne jó neki.
Az biztos, hogy én továbbra is szívem minden szeretetével mellette fogok állni, mert lehet, hogy megbukott matekból, és lehet, hogy nem valami fényes a bizonyítványa, de akkora szíve van, és akkora lelke, hogy mindenképp jó ember lesz belőle. :)

12 megjegyzés:

  1. Huh, meghatódtam a végére... Azt hiszem én ezt azért tudom teljesen jól átérezni és megérteni, mert én is ilyen libera vagyok, mint te :) ! Ezért nem is tudok mást írni, mint amit: nem jó persze ez az egész, de nem a jegyek számítanak, ki tudja majd javítani és ami még ennél is fontosabb, szerintem ebből a hibából építkezhet és fog is!
    Drukkolok Eriknek, én azt szoktam mondani minden nehéz vagy balul sikerült dologra, hogy nem ez életünk dolgozata, felvételije és épp nálatok bizonyítványa sem :) !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Vivi. ❤️ Remélem a te liberalizmusodra ilyen tèren nem lesz szükség sosem.

      Törlés
  2. Tökre én is így gondolom, ahogy te is. Persze jobb lenne nem megbukni matekból, de én meg a saját példámból tudom, hogy nincs veszve semmi. 16 évesen a hormonok nagyon meg tudják borítani az elmét. Ahogy Dr. Vekerdy mondja kamaszkorban táblát kellene lógatni a gyerek nyakába amire az van írva, hogy "a kamasz átépítés miatt átmenetileg zárva". :)
    Ha meg nem lesz a legjobb matekos az sem olyan nagy baj, csomó mindent lehet még csinálni az életben.


    16 éves voltam, amikor másodikban ugyanilyen átlaggal megbuktatott a matektanár félévkor, hogy okuljak. Nem tanultam, mert életem első szerelmi bánatát éltem át és semmi nem érdekelt. Aztán jól fejbe kólintott a dolog és év végére már 4-es volt (amúgy matek -fizika szakos suliba jártam. :)). Akkor engem az a bukás arra tanított meg, hogy egy fiú sem érdemli meg, hogy miatta bukjak és onnantól kezdve én már kifejezetten jó tanuló voltam. Nagy szerencsémre a matektanár nem skatulyázott be és bízott a képességeimben. Nekem nagyszerű tanárom volt, annak ellenére gondolom ezt, hogy 16 évesen szívből gyűlöltem. :)

    Lehet, hogy nálatok is ez a helyzet, inkább most buktatta meg, mint év végén.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hogy megírtad a te sztoridat is. Nem ismerem ezt a tanárt, Erik is semlegesen nyilatkozik róla, de jó, hogy nem utálja. Meglátjuk hogy alakul a továbbiakban, most megbeszèltünk egy stratègiát, már csak követni kell.

      Törlés
  3. Húúú, hát ez elég nagy sokk volt még olvasni is....
    Én biztos, hogy nem tudnám ilyen higgadtan tudomásul venni, és tuti kikelnék magamból, még akkor is, ha tudnám legbelül, hogy nem érek el vele semmit. Szóval talán a higgadt átbeszélésnek valóban több értelme van.
    Remélem, és drukkolok Eriknek, hogy vegye a lapot, és még ha nehezére is esik, de elrendezi magában a dolgokat. Van mögötte egy szerető család, akikre támaszkodhat, és ezt tudja is, biztos nem lesz év végére semmi probléma. De néha valóban kellenek a pofonok, hogy leszálljunk a földre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy mire Milán lesz kilencedikes, te is tök higgadtan veszek tudomást mindenről már. De szívből kívánom, hogy ne legyen ilyen sosem.

      Törlés
  4. Az mindenképpen nagyon fontos, hogy a nulla önbizalomból eljutott valahová. A matek meg majd alakul. Persze nem ez lenne a reakcióm egészen saját gyerkőc esetében, de most az nem lényeg. :) Biztosan tanul belőle és év végére kijavítja. Az sem mindegy, hogy egyszerűen nem tanult, nincs egy hullámhosszon a tanárral vagy mi oka lehet egy ilyen érdemjegynek. (Az 1,83 a tz-kkel súlyozva ennyi?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén szólva fogalmam sincs a súlyozasról, nem követem ezt az enapló dolgot ennyire. Nem nagyon vannak még nála az alapok sem, így nehèz belejönni. Gondolom csak, hogy más gond is lehet, bár egyáltalán nem akarom a tanár nyakába varrni (sőt), mert 32-ből 22-en buktak ebből a tantárgyból.

      Törlés
    2. Azért a 32-ből 22 bukás már jelez valamit. Talán túl magasra rakja a mércét. A mi matek tanárunk detto ilyen magas mércés. Nekünk felsőben végig kínlódás az egész. Bár a gyerek nem matekra van beállítva, de azért egy erős közepes simán van és még is lavírozunk. Persze, mert nálunk most is legalább öt olyan dolgozat volt, ami vagy egyes vagy ötös. Érted, közte nincs jegy! Egy hiba egyes. Szerinted??? Ez szerintem nem normális dolog, én ilyet még nem is hallottam. Be is mentem a dirihez, aki elmondta hogy nem én vagyok az egyetlen szülő aki panaszt tesz és megmondta őszintén ő sem és más matek tanár sem ért egyet ezzel az osztályozással. Még sem változott semmi. A gyereket külön tanárhoz járatom, hogy legalább az önbizalma visszabillenjen, mert az valahol közben elveszett. Féltem, hogy fél évben kettest ad neki, de mivel minden témazáróját jól megírta, hármas, négyes és ötösre végül is megadta a hármast. De ő szerepel azok között akik mellett simán elfogok menni az utcán ha elballagott a gyerek, annyira megkeserítette az egészet. Egyébként gimi első félévében én is megbuktam, nekem tipikusan olyan tanárom volt, akinek semmi nem volt jó, ráadásul hamar ki is találta, hogy nem szeretem, úgy hogy szerzett nekem pár kellemetlen órát, nála mindig kettes voltam, aztán harmadikban kaptunk másik tanárt és hirtelen négyesre javítottam. Szóval annak ellenére, hogy jár Eriknek a dorgálás, ha ennyien megbuknak akkor ott valami más is van.

      Törlés
    3. Ha az enaplóban ennyi az átlag, akkor az már súlyozott. 32-ből 22???? Ejha...Akkor ez nem csak az esetlegesen hiányzó alapokról szól...

      Törlés
  5. Úristen! 32-ből 22 bukás! Itt a tanár tuti ludas! Ez nem kérdés! Ha - és ezt nem hiszem - sikerült egy olyan osztályt összeállítani, ahol ennyi matematikai nehézséggel küzdő gyerek került, akkor az van, hogy neki ehhez alkalmazkodnia kell... Ha az alapok hiányoznak, először azokat kell pótolni....
    Ez őrület!
    Amúgy. Tegnap én is szülőin voltam. Van egy finoman szólva is fura tanáruk - nálunk szülői petíció született arról, hogy nem kéne hagyni, hogy további károkat okozzon.... Nem tudjuk, hogy lesz-e eredménye a kérvénynek, de legalább megpróbáltuk.
    Én azt javasolnám, hogy beszélgess el ezzel a matektanárral - először előítélet nélkül, segítséget kérve. Aztán a személyes tapasztalataid alapján lépjél tovább.
    Hajrá Dius! Hajrá Erik!
    (És amúgy én is meghatódtam a bejegyzés végére. :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az osztályfőnök kézbe vette az ügyet, és beszélt a tanár úrral. Első körben tart nekik heti egy korrepetálást, ahol lesz idő a magyarázatokra, amikre órán nem.
      Könyvük sincs, most azt is kértük, hogy legalább valamit ajánljon, amit itthon használni tudunk gyakorlásra.
      Meglátjuk változik e valami egy-két hónapon belül, aztán ha nem, akkor kidolgozunk valami más stratégiát.
      Egyébként ugyanebben az iskolában szívesen fogadnának informatika, matek és angol tanárt, ha valakit ismertek, küldjétek.. :)

      Törlés