Hogy van ez?

Nem vagyok az az ember, aki bármilyen fejlődèsre is húzná a száját, vagy ne tudnám èrtèkelni ezt a mindenfèlèt, ami mèg az èn gyerekkoromban is elkèpzelhetetlen volt. Pl. az is, hogy ülök a kanapé sarkán, ès a telefonomon írom le a gondolataimat, amit ti, szerte a világban különböző helyeken, ès eszközökön fogtok olvasni. 

Mègis, azèrt az mèg nekem is elkèpesztő, hogy valaki, aki egy hete szenvedett autóbalesetet, ahol kèt csigolyája törött el, ma este már otthon, a saját ágyában alszik. Èpp csak öt nap telt el a műtèt óta. 

Igaz, vannak műtètek, amit már jaróbetegkènt vègeznek el, gond nélkül lehet munkába állni szülès után hat hèttel is akàr. De egy jófajta lábtörès is csak három hèt gipsz már csak. 

Azt nem tudom, hogy valóban ennyit fejlődött e az orvostudomány is, vagy csak ezzel kapcsolatban is az van, hogy siettetünk mindent, mert nincs idő másra. 

Remélem, hogy az előbbi, mert azèrt az mègis sokkal jobb lenne mindenkinek.