Mottó

Annyi tragédia történik mostanában, ami persze azonnal mindenhonnan rá is ömlik az emberre, hogy nem teljesen tudatosan is elgondolkodtam azon, hogy vajon érdemes e ennyire tudatosan, megfontoltan, és szabályok szerint élni, mint ahogy azt pl. mi is tesszük? Röviden a válasz az, hogy nem, nem érdemes. Mert tényleg úgy kelle(ene) megélni minden napot, hogy ha esetleg az az utolsó, akkor se maradjon űr utánam. Ne kelljen senkinek azon rágódni, hogy mi lett volna, ha még ezt, vagy azt elmondhatta volna, vagy megtettük volna. És nekem se kelljen ott, arra várakozva, hogy a lelkem átkerüljön a helyére azon tűnődnöm, hogy hogy is hozzam még a szeretteim tudomására, amit el akartam mondani?
Egy ideje mondjuk már jellemző rám, hogy kimondom, amit gondolok, úgy ahogy van. Néha kapok emiatt döbbent pillantásokat, okoztam már ezzel csalódást is, de azt hiszem, azért ez célravezetőbb, mint az, amivel kapcsolatban csak tipródok, fogalmazgatom, elemezgetem, és várok, hogy majd elérkezik a megfelelő alkalom, és akkor elmondom, megteszem.
Lehet, hogy el kell kezdenem afféle projektmenedzserként kezelni az életemet, és mindenféle projektet kitalálni azokra a halogatott dolgokra, amik nem mennek olyan egyszerűen, hogy kimondom, és ott van. Sőt.. nem lehet, ez egészen biztos, hogy neki kell állnom. :)
Emellett nagyon sürgősen meg kell tanulnom lazítani, és nem csak koncentrálni a feladatokra, és a teendőkre, mert igazából azt vettem észre, hogy ma Vízkereszt napja van, és le kellett szedni a karácsonyfát, meg elpakolni mindent, de nem tudok érdemben elszámolni az elmúlt öt napommal. Az elseje teljesen megvan, mert ott egy csomó jó dolog volt, mèg most is látom magam előtt az esti Duna-partot, meg a kivilágított Parlamentet. De azóta? Igen, voltam dolgozni. Főztem is. Mostam is. Mosogattam is. Talán egyszer nevettem is egy olyan igazán jóízűt. De lehet, hogy sokkal inkább emlékeznék az elmúlt hat napomra akkor, ha a sorrend fordított lett volna, és többször nevettem volna olyan jóízűt, és kevesebbszer végeztem volna házimunkát. Vagy ha munkahelyemen is kevésbé céltudatosan végezném a munkámat, és mindig, minden nap mindent meg akarnék csinálni, ahelyett, hogy hagynék egy-egy fél órát arra, hogy csak úgy beszélgessünk.
Azt még nem találtam ki, hogy fogok ennek nekiállni, de az internet csodákat tud, és nyilván találok majd valami nekem szimpatikus megoldást az egészre.
Az idei mottóm meg lehet is az, hogy "Semmi sem állandó, csak a változás maga." (Herakleitosz)