Heti kihívás

A héten keményen gyakorlom, hogy kevesebbet dolgozzak. Tudom, elég hülyén hangzik.. meg talán egy kicsit nagyképűen is.
Az a fajta ember vagyok, aki a munkaidejének minden percét munkával tölti. Nem úgy, mint egy zombi, mert közben azért tudok beszélgetni is, képes vagyok többfelé figyelni. De hihetetlen mértékben frusztrál, ha valamiről tudom, hogy meg kell csinálni még aznap, és mondjuk akkor érkezik a feladat, amikor még bőven én vagyok ott. Na, azt nem tudom otthagyni a kolléganőmnek például, mert úgy érzem, hogy azt nekem KELL megcsinálni. Ezek mellé a napi dolgok mellé, amik azért adnak rendesen feladatot, még mindig kerestem is magamnak ezt-azt, amit végre rendbe kell tenni, vagy meg kell oldani, vagy akármi, hogy tényleg, a szó szoros értelmében minden perc munkával teljen.
Aztán a múlt héten úgy döntöttem, több okból is, hogy ezen bizony változtatni fogok, és hagyom, hogy legyenek üresjáratok is, amikor akár csak úgy vagyok ott, és nézek ki a fejemből, vagy épp csak szánok arra negyed órát, hogy az épp elvégzett feladatomat megveregetem a saját vállamat. Meg mondjuk nem akkor megyek el a mosdóba, amikor már végképp nem bírom tovább, hanem akkor, amikor először úgy érzem, hogy el kéne menni.
Hétfőn még nem ment. Kedden már volt, amit el tudtam engedni. Szerdán simán lebeszéltem magam egy plusz feladatról, ami eszembe jutott, hogy "itt lenne az ideje". Ma pedig már képes voltam otthagyni is egy-két dolgot.
Nem gondolom, hogy ezt egy hét alatt le is rendeztem, mert biztosan nem így van. De talán így, hogy most, ezen a héten azt látom, hogy nem dőlt össze a világ így sem, ezentúl kicsit könnyebb lesz majd a továbbiakban is egy picit lazábbnak lenni, amikor úgy érzem, hogy arra van szükség.
Most meg épp azon gondolkodom, hogy vajon megjutalmazzam e magam holnap azzal a gofri sütővel, amit a lidl újságban láttam? :D