Ilyen még nem volt

Még nincsenek meg a félévi bizonyítványok, de már tudjuk, hogy olyan lesz az egyikben, ami még sosem.
Erik az erős kezdés után, dacára mindenféle motivációs rendszernek komoly hullámvölgyeket és hegyeket produkált az első félévben. A legmélyebben jelenleg a matek tantárgy van nála, abból sikerült 1,83-as átlagot elérnie, így aztán az első félévi teljesítményét elégtelenre értékelték. Nincs ezen mit szépíteni, megbukott. Most azzal vitázhatnánk, hogy erre az átlagra adhattak volna kettest is, mert milyen matek tanár az olyan, aki még a kerekítés szabályaival sincs tisztában, de hülyeség lenne. Nem érte el a kettest, tehát egyes. És pont.
Nem mondom, hogy nem megrázó élmény, mert egy kicsit az, de mégsem érzem azt, hogy a kardunkba kéne dőlnünk, vagy a gyereket el kéne tiltani mindentől, és minimum egy hónap szobafogságra kéne ítélni, egészen addig, amíg oda-vissza nem tudja az összes eddig tanult matekpéldát. Hülyeség lenne.
Kamasz, majdnem tizenhat éves, erősen hormon hatás alatt álló fiúgyerekről beszélünk. Aki ráadásul nulla önbizalommal bekerült egy vadiúj közösségbe, éppen fél évvel ezelőtt. Aztán igen rövid idő alatt a nulla önbizalom elég szépen felfejlődött, és a vadiúj közösségből ismert társaság lett. Ez volt a fontos neki. Értem én. Meg meg is értem. Voltam én is tizenhat. Igaz, nem fiú, hanem lány, de pont ilyen erősen befolyásoltak a hormonjaim, és minden fontosabb volt az iskolánál, és a tanulásnál. A világ végére elmentem volna, elég lett volna Balázsnak csak egyet füttyentenie hozzá. Akkoriban még nem volt lehetőség chatelésre, csak ilyen levélírós füzetünk volt a barátnőmmel, meg a telefonfülkében ácsorogtam órákat, hogy beszélni tudjunk, de bizony, rengeteg időt töltöttem el ilyesmivel tanulás helyett.
Ennek a gyereknek azt hiszem, irtó nagy szerencséje, hogy én emlékszem erre az időszakomra, nagyon is. Így nem tudom hitelesen előadni a nagyon szigorú anyát. De ennek a gyereknek nem túl nagy szerencséje, hogy ugyan nagyon szigorú nem vagyok, ellenben képes vagyok akár órákig is beszélni neki arról, hogy szerintem mit rontott el, és hogyan csinálhatná másképp. Képes vagyok őszintén elmesélni neki azt is, hogy mennyire megbántam én azt, hogy akkor, amikor én voltam ennyi, nem vettem csak egy kicsit komolyabban ezt az egészet.
Még csak félév van, így van ideje levonni a megfelelő konzekvenciákat, és aztán megtenni a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy év végén ne váljon belőlem nagyon szigorú anya (beleszakadna a szívem), és ne találja szembe magát egy nagyon csalódott, és nagyon morcos apával. A kettő együtt semmiképp sem lenne jó neki.
Az biztos, hogy én továbbra is szívem minden szeretetével mellette fogok állni, mert lehet, hogy megbukott matekból, és lehet, hogy nem valami fényes a bizonyítványa, de akkora szíve van, és akkora lelke, hogy mindenképp jó ember lesz belőle. :)