Azt a részt nagyon utálom a délutános napjaimban, hogy este, mire én hazaérek, már mindenki nyűgös, fáradt, és vagy ahhoz sincs már kedve, hogy szóljon két szót, vagy villámgyorsan el akar mondani mindent, hogy aztán mehessen lefeküdni.
Ez lezajlik maximum negyed óra alatt, aztán itt maradok magamra. Ilyenkor készülnek a szendvicsek, és közben magammal megbeszélem, hogy aha, nem volt olyan rossz ez nap sem.
De nem baj, mert holnap már szerda, és akkor a hét felét le is tudtuk. A másik felével meg majd kezdünk valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése