Szülői értekezletek

Megpróbálom csak a száraz tényeket elmesélni, hogy aztán majd Ti megtippeljétek, melyik szülői értekezlet melyik gyereknél volt, és arra is kíváncsi vagyok, hol látnátok szívesebben a gyereke(i)teket?

Nagyjából a fél osztály szülője van itt, nagyjából mindenkiben látszik valami "indulatféleség", ami fortyog belül. A tanárnő pontosan érkezik, gyorsan el is kezdi a mondandóját. Eldarálja a számadatokat arról, hogy mikor kapják meg a félévi bizonyítványokat, mikor lesz a farsang, mennyi pénzt kell bevinni tombolára, belépőre. Kitér a lehetséges kirándulásra tavasszal, de még minden képlékeny, mert pályázati elbírálásra várnak. Aztán, miután mindezen túl vagyunk, elkezd beszélni a gyerekekről. Akikkel nagyon nincs megelégedve, mert nem jók a jegyeik, nem jó a hozzáállásuk, nem jó semmi velük kapcsolatban. Többnyire csak ülünk, és magunkban morgunk, vagy épp egymásnak azok, akik egymás mellett, előtt, mögött ülnek. Nagyjából az ötödik percben, amikor már ez a téma, mindenki elkezd egy kicsit összébb menni, miután már mindannyiunkról kiderült, hogy micsoda sz.r szülei vagyunk a gyerekeinknek, akik bizony még akár este későn is beszélgetnek egymással messengeren, és (micsoda fertő!), így írják a leckét is.

Nagyjából itt is a fél osztály szülője van itt. A tanárnő itt is pontosan érkezik, csupa mosoly, és energia már akkor, amikor még csak az ajtóban jár. Még a kabátját veti le, máris ott tart, hogy megköszöni, hogy ennyien itt vagyunk. Aztán megköszöni, hogy ilyen gyerekeink vannak, amilyenek, mert nagyon szereti őket. Együtt is, külön is. Mindenkinek kiosztja a félévi bizonyítványokat, majd mindenki kap egy-egy kis papírt, amire fel van írva, hogy az ő gyerekében mi az a három dolog, amit a legjobban szeret. (Spontaneitás, Szókimondás, Kedvesség) Itt is megbeszéljük a további menetrendet a tanév hátralévő részére, szóba kerül többféle kirándulás is. Még beszélünk a problémákról, érdekli, hogy ki mit tapasztalt, mit mondanak a gyerekek, megbeszéljük, miben tudna segíteni. Még elmeséli azt is, hogy kitöltöttek a gyerekek egy tesztet a szeretetnyelvükről, és az osztály kilencven százalékának a minőségi idő jött ki. Ami számára azt jelenti, hogy azért ez, mert tudják, mi az, és nagyon köszöni, hogy mi ott vagyunk a gyerekeinknek, mert nélkülünk ő nem tudna mást, csak száraz tényeket adminisztrálni.

Így volt ez. Két nap alatt voltam szörnyű szülő is, és voltam jó szülő is. :) De vajon kinek melyik vagyok? (szerintem simán kitaláljátok)