Van még egy álmom

Van az a kisördög, ami sosem hagy nyugton, és mindig arra késztet, hogy újra és újra álmodjak nagy dolgokat. Akkorákat, amikre akár éveket, vagy évtizedeket is kell várni. Ez jóféle kisördög mondjuk, mert legalább nem hagyja, hogy eltespedjek az éppen meglévő kényelmünkben, hanem arra sarkall, hogy törekedjek ezt az álmot is megvalósítani.
Álmodtam már nagyon nagyot, és egy ideje már abból a lakásból írok esténként. Voltak időszakok, amikor majdnem feladtam, és elcsüggedtem, mert úgy nézett ki, hogy sosem lesz lehetőség rá, hogy valóság legyen az álomból. De úgy látszik, ha az ember nem adja fel, akkor annak meglesz az eredménye.
Ilyen nagy álmom van még egy. Nem tudom, mikorra sikerül megvalósítani, de reményeim szerint azért még bőven lesz időm arra is, hogy kiélvezzem, amikor testet ölt. Akkor jön el az az időszak az életünkben, amikor már majd arra is hajlandó leszek, hogy egy-egy Fradi meccset elcseréljek arra, hogy a saját balatoni házunkban töltjük a hétvégét. Az lesz majd ott a nyugalom szigete, ahova majd jönnek nyaralni hozzánk az unokáink, amit kölcsönkérnek a gyerekeink is egy-egy hétvégére, hogy ők elvonulhassanak, amíg mi majd itthon az unokákat kényeztetjük (és megengedjük nekik, hogy sokáig fent maradjanak, és fagyit egyenek vacsora helyett).
Rendesen elképzeltem magunknak mindent. Látom milyen lesz majd belül, látom, milyen lesz a kert, és látom azt is, ahogy reggelente kávézunk a teraszon. Épp oda fog sütni a nap, ahogy mi ketten ott ülünk, és látom azt is, ahogy az első ilyen reggelen összemosolygunk, és örülünk annak, hogy ez is sikerült.
Az ilyen álmok azok, amikért érdemes bármit végigcsinálni. Mert fantasztikus érzés az, amikor valóra válik.