Alig akarom elhinni, hogy tènyleg mèg csak kedd este van, mert valamièrt olyan èrzès, mintha már csütörtöknek kène lennie. Igaz, lehet, hogy attól van, hogy annyi minden volt itt az elmúlt napokban a nagyanyám körül, hogy több napra is elég lenne. Nincs igazán változatos, de most mèg a keze is bedagadt, a múltkor kapott infúziók után (kijárt mindig egy nővér bekötni neki) Tegnap fel kellett nyitni a sebèszeten, mert betályogosodott.
Jól meg is ijedtem, amikor dèlelőtt hívtam anyámat, hogy mi van, ő meg már a beszélgetés elején elsírta magát. Ki van merülve, a szó minden értelmében.
Ma dèlelőtt is vègigcsináltàk a sebèszeten ezt a kört, ès mèg pènteken is vinni kell.
Ma dèlelőtt a húgom kisfia is kórházba került, asztma-gyanús szegèny. Ő is infúziót is kap, mert hányt is sokat, szopizni nem akar, így ez maradt. Kapott ventolint valami maszkos módszerrel, jobban van.
Ès mindezek mellett mèg itt vannak a jól megszokott mindennapi dolgok, problèmák, tennivalók.
Kár, hogy nem csütörtök van mègis.,.
neked kitartás (meg édesanyádnak is), a többieknek a lehetőségekhez képest jobbulást! :-*
VálaszTörlés