Meg lepipálva is. :) Többször is megfordult a fejemben a héten, hogy "mit is keresek én itt", ahelyett, hogy ülnék a strandon a padon, vagy ennék egy fagyit az utca végi fagyizóban. Többször is eszembe jutottak azok a csak ott átélt érzések és élmények. Teljes intenzitással jött minden vissza ilyenkor, és aztán hihetetlen vágyakozás fogott el, és legszívesebben kirohantam volna, otthagyva mindent, hogy visszamehessek. Bármennyi időt el tudnék ott tölteni, abban a lelkiállapotban, amiben voltam.
Azzal erősítgettem magam egész héten, hogy a kitartás gyümölcse lehet majd egyszer az is, ha megadatik, hogy bármikor, amikor kedvünk tartja, csak "leugorjunk a nyaralóba" egy kicsit kikapcsolni magunk körül a világot. Hagyni lecsitulni a mindennapok zsongását, és csak magunkra, egymásra figyelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése