Már amikor beírtuk ezt a három napot, akkor is ott volt a remény, hogy ilyenkor megint nyár lesz. Ugye volt az a kóbor ötlet is, hogy két éjszakát ott is tölthetnénk a Balatonon, de ahhoz, hogy egy valóban megvalósuljon, egy csomó minden hiányzott. Közben ugye lett ez a fájós valamim, ami adott egy plusz bizonytalanságot azzal kapcsolatban, vajon hogy fogjuk tudni jól kihasználni ezeket a napokat. És ha még mindez nem lenne elég, akkor péntek környékén megérkezett, és kíméletlenül lecsapott Balázsra a parlagfű allergia. Minden tünet egyszerre van jelen, amitől érthető módon borzasztóan érzi magát. Azt ilyen tünetek nélkül is nehezen viseli, ha valami nem úgy van, ahogy ő eltervezte, ilyenkor hatványozottan nehezen viseli. Egyébként nem haragszom rá ezért, mert tudom, hogy velem is előfordul egy-egy náthás napon, hogy annyira idegesítően csikizi az orromat meg a szájpadlásomat, hogy toporzékolni tudnék.
Ilyen előzmények után ma reggel elindultunk Balatonboglárra vonattal. Én fél háromig ébren voltam, fél hétkor indultunk itthonról.. Balázs már az odaúton rengeteget tüsszögött, a szeme is jól bepirosodott. Azért ennek ellenére is élveztük az ott töltött időt, a Balaton ugyan jól lehűlt a múltkori nem éppen nyárias időjárás miatt, de tudtunk fürdeni többször is. A közeg, a környezet és ott minden pedig a lelkünknek nagyon kellett.
De jó, hogy mentetek! És jobbulást nektek!
VálaszTörlés