Ami még egy-két éve meg sem kottyant, az mostanra komoly kínokat képes okozni. Továbbra sem szívesen mondanék le ennek ellenére sem a meccsekről, de ma hajnali négykor, amikor Balázs ébresztett, majdnem sírva fakadtam. Éjfél után pár perccel kerültem ágyba, és nem is aludtam el azonnal, úgyhogy alvás nem sok jutott. Na mindegy is, mert mostanra már túl vagyok az egész napon, de egész nap velem volt az érzés, hogy bármikor el tudnék aludni..
Délután azért még gyalog mentem a körmömet újjá varázsoltatni. Balázs jó fej volt, mert elkísért, meg hazafelé is eljött elém, így aztán jó volt végülis, pedig az indulás pillanatában még tortúrának tűnt.
És a körmöm még a nyár vidámságát szimbolizálja..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése