Meccsnap

 Ma egy nagyon különleges Magyar kupa meccs volt. Már a sorsolás pillanatában is nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, amikor a mi városunk csapata mellé sorsolták a Fradit, mert ugyan volt már egy ilyen kupameccs, de az a kovid miatt zártkapus volt. A sors most adta vissza, amit akkor elvett tőlünk. Csak pár pillanatig volt kérdés, hogy ott leszünk e, mert a jegyárak inkább a kupadöntő áraira hasonlítottak, amit a Puskás Arénában rendeznek, nem egy vidéki nb3-as csapat mobillelátójára. De Erik volt az, aki kimondta a kulcsmondatot ezzel kapcsolatban::Minden vidéki fradista arról álmodik, hogy egyszer a saját városába jön a Fradi, nem nézhetjük a tévében." 

A jegyeket a Balatonon vettük, a taraszon. Ma, amikor a szakadó esőben áztunk éppen bőrig, eszembe is jutott, hogy milyen jó kis nyárias idő volt ott akkor. Furcsa volt egyébként, hogy mindössze tíz perccel az indulás után már meg is érkeztünk. 

Arra nem voltunk felkészülve, hogy a meccs ideje alatt kétszer is olyan eső érkezett, amitől ugyan felejthetetlen élmény marad ez a meccs, de nem úgy fogok rá emlékezni, hogy de jó volt. 

A kötelezőt azért hoztuk, 0:2-re nyertünk, de ez az összes pozitívum, amit el lehet mondani a ma délutánról. 

Szerencsére tíz perc alatt itthon voltunk, és a fürdőkádban mindenki elég gyorsan átmelegedett.