Ma reggel már úgy keltünk, hogy tudtuk, neki kell állni összepakolni, és búcsút kell inteni az egy hétig otthonunknak fogadott szállásnak. Nem esett jól, mert mindamellett, hogy mindig jó hazaérkezni, mégis azzal jár, hogy a gondtalan napok után következnek az unalmas, szorgos hétköznapok.
Viszonylag gyorsan elpakoltunk mindent, 10 órakor már el is indultunk haza. Kicsivel fel 12 után már itthon is voltunk, anyukám jóvoltából volt ébredünk is. Mindent kipakoltunk, egy adagot kimostam, de közben már készülődtünk a meccsre, ami ma fél hatkor kezdődött.
Ma sem kellett csalódnunk, mert nyert a csapatunk három nullra. Igaz, nem volt annyira fergeteges meccs, mint a csütörtöki, de hát annyi baj legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése