Sokkal többet jelent most fociszurkolónak lenni, mint eddig bármikor. Van most ez az egyébként mindenkinek nehéz és bizonytalan időszak, amikor nem tudjuk mit hoz a holnap, vagy a jövő hét, ennél messzebb meg már csak a nagyon optimisták mernek tervezni. (pl mi, akik már a jövő évi nyaralást is beterveztuk) Nem véletlenül nem írok ezekről. Azért sem, mert még mindig van bennem optimizmus, és hiszek abban, hogy nem kapunk több terhet annál, amivel meg tudunk birkózni, és azért sem, mert semmiképpen sem szeretnék olyan véleményt megfogalmazni, ami bármilyen politikai állásfoglalást is feltételez. Többek között ezért sem írok a facebook posztokhoz akkor sem, ha nagyon kikívánkozna belőlem valami. Egyébként is azt gondolom, ezt a facebookot nem úgy használjuk, ahogy kéne. Mert nem erre lett ez kitalálva, amilyen most. Tudom, persze, hogy az elüzletiesedett világban itt is a pénz lett az úr, és mindenféle algoritmus gondoskodik róla, hogy tolja az arcunkba egész nap a clickbate cikkeket, amikre aztán boldog-boldogtalan reagál, kommentel, egymásnak esik, és gerjeszti is önmagát az egész. De mindegy is.
Szóval ebben az egyébként terhelt világban a legjobb dolgok egyike, amikor elkezdődik a focimeccs, és onnantól 90 (+ akármennyi) percen keresztül nem gondolsz másra, csak figyeled, mi történik. Örülsz ugrálva, kiabálva, ölelkezve a gólnak, bosszankodsz káromkodva, ciccegve, sohajtozva, ha nem sikerül valami. Minden érzelem tiszta és őszinte. Nincs kicsi gólöröm, ahogy nincs kicsit bosszankodás sem. Kijön minden, amit átélsz, megélsz, és egy pillanatra sem jut eszedbe sem infláció, sem rezsiár, sem háború.
Ezekre a 90 percekre olyan nagy szükség van most, mint egy falat kenyérre. És nem mondom, hogy holnaptól mindenki járjon focimeccsre, de kívánom, hogy mindenki találjon valamit, amitől ezt megkapja.
Az meg csak hab a tortán, hogy ma este szinte csodát éltünk át, és a második Európa Liga csoportkör meccset is megnyertük. Monaco is zöld-fehér már. 💚🤍
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése