Jó ez

Azt már most érzem, és látom, hogy igenis érdemes volt várni, és nem megalkudni semmivel sem a vágyaim, álmaim teljesülése érdekében. Igaz, hogy rengeteg tanulást igényel, meg egy csomó minden mást is, de olyan béklyóktól szabadultam meg ez alatt a pár nap alatt, amikről nem is feltétlenül tudtam. Legalábbis tudatosan nem.
Mindig szerettem a kommunikáció minden formáját. Szeretek írni, egyoldalúan is, mint ezen a felületen, de szeretek csetelni is. Nagyon szeretek beszélgetni is, a tartalmas beszélgetések meg mindig külön feltöltődést is jelentenek.
Ma volt egy jó hosszú, tartalmas és őszinte beszélgetésem a nagyobb főnökömmel. Már indultam volna haza, amikor szólt, hogy egy fél órát, ha még tudok, szánjak rá. Egy óra lett belőle, nagyon sok mindenről beszéltünk, őszintén, kötetlenül. Magánéleti dolgok is szóba kerültek, nem csak szakmai kérdések.
Közben többször eszembe jutott Balázs, mert ugye az ő főnöke volt nagyon sokáig, és most értettem meg pontosan, hogy mi is az, ami neki azóta is hiányzik, mióta ő eljött tőlük.
Kicsit sefüle -sefarka bejegyzés lett, mert összefüggően gondolkodni már nem tudok, de szerintem azért mindenki ismer már annyira, hogy tudja, mit is akartam leírni.